Magyar Kórus 1947. december

Előszó

Te Deum laudamus
A XVIII. század végén a katolikus egyházi zene zsákutcába jutott, az oltár helyett inkább a színpaddal és tánccal volt kapcsolatban. A romantika pedig - a maga hatásvadászó effektusaival - minden jó szándéka ellenére még jobban elvilágiasította szentzenénket. így nem csoda, ha már a mult század elején megindul a jobbak törekvése: megújítani a liturgia zenéjét. Felismerték, hogy legjobb út ehhez az egyházi zene fénykorának tanulmányozása. így ásták ki a feledés pora alól a barokk óta elfelejtett palestrina-stílust és az ősi gregorián kódexeket. Mindezt nem zenetörténeti smokkok csemegéjének szánták, hanem a megrontott közízlés megjavítása végett széles körökben akarták elterjeszteni. Erre a munkára vállalkoztak a különböző országok más és más nevű reform-egyesületei: Szent Cecíliának, Nagy Szent Gergelynek, vagy Szent Cirillnek védjegye alatt.
A mi 50 éve megindult OMCE-nknak számos egyéni előmunkása volt, köztük a legnagyobb zenészünk, Liszt Ferenc is. Nálunk 1897-ben érett meg általánosan a helyzet arra, hogy az egyéni kezdeményezések helyébe egységes és országos szervezet lépjen. A Magyar Kórus 52. és 54. számában közölt fénykép, illetve névsor tanúsítja, hogy a megindult szervezkedésbe beállott minden réteg, melynek köze volt a musica sacrához. A már néhány évvel korábban megindult Katolikus Egyházi Zeneközlöny egyesületünknek hivatalos szócsöve lett. A lap mellett szép sorozat könyv is támogatta a cecíliás célkitűzéseket. A nyomtatott betű hadjáratához csatlakozott az élőszó. Előadások, papi és kántortanfolyamok, valamint a minta-műsorok jó példája, főleg Pécsett, Esztergomban és Temesvárt stb.
Sajnos, az első 20 esztendő szép nekilendülését derékban roppantották össze az első világháború és a trianoni béke váratlan megrázkódtatásai. Az OMCE munkája ekkor éveken át szünetelt, mintha minden megsemmisült volna! Pedig az elhintett mag csak téli dermedtségben várakozott, hogy aztán annál elemibb erővel törjön felszínre. Az OMCE ismét életre kelt. Egészséges fejlődését Kodály és Harmat munkája s az ebből kikerült tehetséges és lelkes zenésznemzedék nemvárt gyorsasággal lendítették előre. A harmincas években katolikus szentzenénk behozott már minden késedelmet, sőt Európa élére ugrott. Az új kántorkönyv megjelenése és terjedése, a Magyar Kórus olcsó és használható kiadványai, nevelő írásai, a frankfurti nemzetközi kongresszus mindent elsodró sikerei képezik ennek a diadalmenetnek főbb állomásait... Vissza