Előszó
Részlet:
"Gilda Romberg ki akarta kísérni apját a kikötőbe, ahol az angol luxusgőzös, a Viktória indulásra készen várakozott, hogy Sydney-ből Londonba szállítsa utasait.
Sydney kikötőjét...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Gilda Romberg ki akarta kísérni apját a kikötőbe, ahol az angol luxusgőzös, a Viktória indulásra készen várakozott, hogy Sydney-ből Londonba szállítsa utasait.
Sydney kikötőjét beragyogta a szikrázó déli napsütés. A Romberg-villa ablakaiból és verandáiról tisztán lehetett látni a város egyes részeit.
Gilda aggódva nézte apja kissé sápadt, ideges arcát, amint mellette ült az ablaknál.
- Nem szívesen engedlek egyedül utazni, apám. Még van időnk. Ha kell, egy órán belül indulásra kész lehetek. Kérlek, engedd, hogy elkísérhesselek Németországba, ahogy már annyiszor kértelek!
Georg Romberg megrázta a fejét.
- Nem, gyermekem. Ez alkalommal még egyedül utazom.
- De hát már rég vége a háborúnak Németországban, és megígérted, hogy közvetlenül a háború után elkísérhetlek német házadba. A háború előtt még túl fiatal voltam, belátom, de most már felnőtt vagyok - mondta Gilda szemrehányóan.
- Hisz tudod, hogy most csak azért utazom Németországba, hogy a hazaköltözésünket előkészítsem. Meg kell bizonyosodnom arról, hogy nehézség nélkül áttelepíthetlek. Az öcsémhez és a családjához fűződő viszonyomat is rendeznem kell. Tudod, mennyire idegenekké váltunk egymás számára. Még azt sem tudja, hogy van egy lányom."
Vissza