A Rákóczi szabadságharc

Előszó

A Rákóczi-szabadságharc kimagasló helyet foglal el a magyar nép függetlenségi harcainak sorában. Betetőzése volt 17. századi Habsburg-ellenes nemzeti küzdelmeinknek és sok tekintetben előfutára az 1848-49-es szabadságharcnak. Hősi példájának felidézése 250 év távolából is lelkesíti népünket hazánk szeretetére, szabadságunk és függetlenségünk megvédésére; történetének tanulmányozása harmadfél évszázad múltán is közvetlen tanulságokat nyújt mai harcaink számára.
A Rákóczi-szabadságharc első történetírója maga a nyolcesztendős hősi küzdelem vezére, a nemzeti függetlenségi harc szervezője és irányítója, II. Rákóczi Ferenc volt. Emlékirataiban világos és őszinte képet adott a szabadságharc eseményeiről, hűen ábrázolta a magyar társadalom egyes osztályait. Felismerte a nemesség és a parasztság közötti kibékíthetetlen ellentétet és - bár nem következetesen - ábrázolni tudta a köztük folyó osztályharcot a szabadságharc idején. Ismételten megnyilvánul az Emlékiratokban az az őszinte rokonszenv, amely a fejedelmet az ország dolgozó népéhez fűzte.
II. Rákóczi Ferencnek, mint az 1703-1711. évi magyar szabadságharc történetírójának 150 éven át nem akadt követője. A Habsburg elnyomás igája alatt szenvedő magyar nép azonban mélyen szívébe rejtve ápolta a dicsőséges szabadságharc és a nemzeti függetlenség eszméjéhez mindhalálig hűségesen ragaszkodó nagy fejedelem emlékét. 1848-1849-ben pedig, amikor népünk újból magasra emelte a Rákóczi kezéből kihullott lobogót, a Habsburg-ellenes nemzeti függetlenségi harc zászlaját, Petőfi Sándor versével, Szigligeti Ede hatásos drámájával idézte fel a kuruc szabadságharc vezérének tiszteletet parancsoló alakját, s az ő nevéről nevezte magát Vasvári Pál szabadcsapata Rákóczi-légiónak. Vissza