Mágneses képrögzítés

Előszó

A fényképezés feltalálása, majd a filmtechnika kifejlődése megteremtette az ember számára a lehetőséget, hogy bizonyos eseményeket, tárgyakat vagy személyeket álló vagy mozgó képen megörökítsen, rögzítsen. A fotográfiai úton való képrögzítés az igényeket mindaddig maradék nélkül kielégítette, amíg a televízió, pontosabban meghatározva, az elektronikus képbontás és képátvitel diadalmas pályafutása el nem kezdődött. Abban a pillanatban azonban, amikor az optikai kép elektromos jelsorozat alakjában jelent meg, nyilvánvaló volt, hogy ilyen jelek fotografiai úton való rögzítéséhez és visszajátszásához elkerülhetetlen a kétszeri jelátalakítás /elektromos jel - optikai kép, rögzítés, lejátszás, optikai kép - elektromos jel/. Mivel az átvitt információ meghamisítását és csökkenését elsősorban az elektrooptikai váltók, valamint maga a fotográfiai eljárás okozza, ez a módszer csak a képminőség jelentős romlása árán használható. Megindultak tehát a kísérletek az elektromos képjelek közvetlen rögzítésére. A kínálkozó különböző eljárások közül a legtöbb sikerrel - a hangrögzítésnél szerzett igen kedvező tapasztalatok alapján - a mágneses úton való rögzítés kecsegtetett. Az elmúlt 10-15 év intenzív kutatásainak, fejlesztési munkájának eredményeként, több-kevesebb balsiker, vagy félsiker után a mágneses képrögzítés ma már megoldott kérdésnek, üzemszerűen és megbízhatóan alkalmazott eljárásnak tekinthető, amely egyre szélesebb körben kerül felhasználásra. Vissza