Heberiana avagy a keresztény tragédia

Előszó

Részlet:
AZ OLVASÓ KÖSZÖNTÉSE ÉS CURRICULUM VITAE
Barátok ha találkoznak, köszöntik egymást. Idegenek érthetetlen szavakat mormognak; bemutatkoznak egymásnak.
A tisztelt olvasó, aki drága pénzen megvásárolta, vagy kölcsönvette ezt a könyvet, jogot formálhat az író köszöntésére, s ha netalántán még nem került volna vele eddig ismeretségbe, a bemutatkozásra.
Ez így dukál, ez alól a kötelesség alól nem akarom kivonni magamat, ennek eleget kívánok tenni.
Üdv néked respektábilis Olvasóközönség! Legyen béke
Veled!
A sorsom - ha érdekel - elmondom Neked!
Eszembe sem jutott volna beleártani magam egy idegen nép dolgába, hogyha nem keverték volna össze az ő ügyeiket az enyémmel. De megtették, ezért kénytelen vagyok foglalkozni vele.
Minden azzal kezdődött, hogy apámék az elemi iskolában rossz osztályba írattak be engem. A saját fajtám csodálatosan szép ősrégi legendái helyett számomra idegen nép zagyva mítoszait szajkóz-tatták be velem. Persze ennek a valós értékét az idő tájt nem fogtam fel, erre évekkel azután jöttem rá, amikor már késő volt.
A balszerencse a gimnáziumban sem állt el mellőlem. Mindjárt az első napon vastag könyvet nyomtak a kezembe, s biztattak: A tiéd, olvasd! Nem mondom, külsejében pompás alkotású mű volt, fekete bőrkötésben, rajta arany nyomással^egy szó: Biblia. Az első oldalon ez állt: Ószövetség, a 789-en pedig Újszövetség. Az 1067-ik oldal után nem következett semmi, a könyv itt véget ért. Akkor nem mertem érdeklődni, mert minden tapasztalatlanságom dacára ösztönszerűleg kapiskáltam, badar kérdés a leleplezője az ostoba tanulónak. Ma ez nem bántana, most már úgyis minden mindegy, viszont nincs kihez forduljak, így hát szüntelenül azon tépelődöm magamban mind e jelen napig: Miért éppen a hit- és erkölcstan óráin olvastatták velem a legaljasabb hitszegé-sek és a legfertelmesebb erkölcstelenségek történeteit?
7 Vissza