Háziipar, huták, hámorok, stompok és a szepesi jobbágyok a XVIII. század utolsó harmadában

Előszó

Részlet a füzetből:

A Gömör-szepesi Érchegység magas hegyeivel, csodálatos, de szűk völgyeivel, gyorsvizű patakjaival, fenyveseivel, délre lejtő tölgyeseivel, erdei legelőivel igencsak próbára tette az emberi szorgalmat és találékonyságot az "ipari forradalom" technológiai vívmányainak meghonosodásáig. Nem véletlen, hogy Szepes megye "elhíresült" a középkorban, s akkor megszerzett fényét őrizte még a XVIII. században is. Fényes Elek még az 1840-es években is úgy találta, hogy "mind vidékének igéző szépségére, mind lakosainak szorgalmára, mind becses kincseire nézve... a legjelesebb megyék közé méltán számítható." A megye - jellemezte a térséget némi romantikus átszellemültséggel - "természeti fekvése s különféle termékeinek gazdasága és a lakosok szorgalma mind a külső, mind a belső kereskedést virágzóvá teszik, s valóban kereskedést itt nemcsak városiak, hanem falusiak is egyaránt űznek. Fő kereskedési cikkek, melyeket idegeneknek adhatnak el, ezek: durva és fehérített gyolcs, fonal, len, pálinka, sör, hízott marha, réz, vas s más ércek, fa, zsindely, deszka, faeszközök, borsó, vaj, juhtúró, sajt, borovicska, méhser, szekérkenőcs, kőedény, papiros, orvosi füvek, újlublyói savanyúvíz, hal stb. Veszen pedig búzát, rozsot a rosnyúi, mecenzéfi piacokról; szervasmarhát Galíciából, sáros vármegyéből; sertést Abaúj, Borsod, Gömör vármegyéből. Országújtai általában véve még sok javítást várnak ugyan, de a jobbak közül valók. Vissza