Házi dolgozatok könyve 4.

Előszó

Részlet a könyvből:

"A 20. századból mintegy másfél évtized csendes nyugalomban telt el Európában. A „boldog békeidők" kora volt ez. 1914 nyara véget vetett az idillnek. Kitört az első világháború, s oly borzalmakat hozott, amilyeneket Európa még nem látott. A csatatéren milliók vesztek el, a hátországban az éhínség szedte áldozatait. A háború a népeket kijózanította, de a politikusokat nem. A feszültségek megoldatlansága újabb háborúhoz vezetett.
Az első világháború után a mind teljesebbé váló elidegenedés lehetetlenné tette az egyén és a világ egészséges kapcsolatát. A társadalom nem sok lehetőséget adott tagjainak az értelmes cselekvésre, az egyéniség elszakadt a nagy életfeladatoktól, elszigetelődött, önmegvalósítási feladatai egyre szűkebb térre szorultak.
Ezt a jelenséget már a 19. század nagy gondolkodói, Hegel, Kierkegard és Marx is észlelték. Marx elidegenedésnek, eldologiasodásnak nevezte a folyamatot. Sigmund Freud a tudattalan felfedésével foglalkozott: az emberben olyan erők működnek, amelyek közelebb állnak a természethez, mint tudatos énünk. Jung már az emberiség kollektív tudattalanjáról beszélt, amik különös szimbólumokban nyernek kinyilatkoztatást. A természettudományok újabb felfedezései tovább fokozták a bizonytalanságot. Einstein, Planck, Bohr, Heisenberg, Szilárd Leó, Teller Ede, Neumann János felfedezései forradalmasították a tudományokat. A technika fantasztikumai a filozófia új irányzataira is hatottak. Nietzsche szerint „Isten meghalt", s a magára hagyott embernek szembe kell néznie a kaotikus világgal. Heidegger a lét kérdéseinek elemzésében a természettudósok eredményei mellett Freud pszichoanalízisének eredményeit is beépíti rendszerébe: az egzisztencializmusba." Vissza