Fülszöveg
Házavatás - egy pompás budai villa birtokbavétele. Lehet-e vágyottabb, vidámabb délutánja a már beérett korú házaspárnak és meghívott barátainak? De lehet-e vágyott és vidám egy gyökerében hazug életvitel lelepleződésének váratlan kipattanása, ha életük valósága a könyörtelenül kimondott szavak igazában végleg megsemmisül? Egy barátság, a kamaszszív tisztaságának vállalása és elárulása, a jóság, mint a legpusztítóbb bajok forrása, végül a megértés, melyhez nem is annyira a darab szereplői, mint magunk, e délutánhoz láthatatlan vendégként társult nézők jutunk.
Éva
Nem szeretett? Bálint
Dehogynem. Csak ilyen volt. Mindig ideges. Vera
A szakadékot meséld! Bálint (kényszeredetten)
Nem szívesen. Sokszor a hegyekbe mentünk. Meredek oldalba vájt keskeny ösvényeken. Mellettünk sziklafal, a lábimknál a lenti ködbe vesző, rémisztő mélység. Ő mindig belül ment. De fogta a kezem. Egy komor hajnalon, miután anyánkkal egész éjjel veszekedett, egy veszélyes kanyarnál eleresztette a kezem....
Tovább
Fülszöveg
Házavatás - egy pompás budai villa birtokbavétele. Lehet-e vágyottabb, vidámabb délutánja a már beérett korú házaspárnak és meghívott barátainak? De lehet-e vágyott és vidám egy gyökerében hazug életvitel lelepleződésének váratlan kipattanása, ha életük valósága a könyörtelenül kimondott szavak igazában végleg megsemmisül? Egy barátság, a kamaszszív tisztaságának vállalása és elárulása, a jóság, mint a legpusztítóbb bajok forrása, végül a megértés, melyhez nem is annyira a darab szereplői, mint magunk, e délutánhoz láthatatlan vendégként társult nézők jutunk.
Éva
Nem szeretett? Bálint
Dehogynem. Csak ilyen volt. Mindig ideges. Vera
A szakadékot meséld! Bálint (kényszeredetten)
Nem szívesen. Sokszor a hegyekbe mentünk. Meredek oldalba vájt keskeny ösvényeken. Mellettünk sziklafal, a lábimknál a lenti ködbe vesző, rémisztő mélység. Ő mindig belül ment. De fogta a kezem. Egy komor hajnalon, miután anyánkkal egész éjjel veszekedett, egy veszélyes kanyarnál eleresztette a kezem. Rettegtem. De mentem. Tél volt. A talpam alatt jég, gördülő, lecsúszó kövek. Akkor apám megszólalt. Itt túl keskeny! Eredj előre! És lódított rajtam egyet. Az ösvény csak egy vékony csapás volt. Hallottam, ahogy koppanva, pattogva gurultak a mélybe a lábam alól a kövek. Éreztem, ahogy hátra marad. Hogy magamra hagy. Nem néztem vissza. Csak mentem. A talpammal kapaszkodtam a keskeny perembe. Végre túljutottam, az ösvény szélesedni kezdett, mikor jobb kezem apám erős, forró marka egyszer csak megszorította. Többé soha nem engedte el. És, eztán belül, a fal mentén mehettem. ÉvA
Ez rettenetes. Bálint
Volt még valami, valami szép is, ami akkor történt, ott, a vadászházban. Már túl voltunk a lesen, a terítéken, a zsigerelésen. A benti jó melegben a társaság pálinkázott. Apámnak az a szokása volt, a pálinkához mindig egy méregerős kávét ivott. Ott ültem mellette, néztem, ahogy az üres kávét keverte. Sokáig kavarta, hogy hűljön. Akkor fogta a csésze mellől a jókora kockacukrot, és a kanállal finoman a kávéba mártotta. Nem mélyre, hogy ellepje, ^ épp csak megmártotta. Akkor már az ölébe ültetett, vastag posztónadrágjára. És csak néztük a cukrot, ahogy lassanként az oldalán barnulni kezdett. Az alja, mint tengerben a hatalmas jéghegy lassan olvadozott, egyre omladozott. Az oldalán, mintha hófal lenne, a csillogó kristályszemek meg-megvillantak, aztán kapillárisaikban felfelé nyomulva a kávé mind barnábbra színezte e parányi szemcséket. Mikor a kocka csúcsainak egyike-másika is be-bamult, izgatottan figyeltem, ahogy a kávé az utolsó hegycsúcs fehérségét is elérte. Apám a kanalat most a kávé habzó-gőzölgő tengerébe mártotta, finoman megfújta, meg ne égessen. Én engedelmesen nyitottam a számat, ő már nyújtotta is az édes ajándékot. Ahogy a kávé és a cukor íze a számban egybeomlott, a boldogságot. Nem kávé, nem cukor, édesapám volt.
(Hallgatnah A csendet Péter töri meg.)
Péter
Ott, az altemplomban , emlékszel , amikor lementünk A víz borrá , a menyegzőn , a bor vérré, azon a tönkretett vacsorán , a vér (hallgat) Bálint
Ugy látszik, habnozottan veszélyeztetett vagyok.
Éva
A te kifejezéseid
Vissza