Hazatalálók és hazát találók I-II.

Előszó

Részlet:
„Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első i^úság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot."
(Kölcsey Ferenc)
Hazatalálok, hazát találók!
Tisztelt Olvasó!
A magyar fiatalok helyzetének, életkörülményeinek, világlátásának, szemléletmódjának feltérképezése, tanulmányozása minden kétséget kizáróan elsőrendű, s az egyik legfontosabb nemzetstratégiai feladat. Senki számára sem lehet kérdés ugyanis, hogy az i^úság sorsa a nemzet jövőjének ügye is egyben. Minden születő új élet ugyanis abba a világba érkezik, amelyet az elődök és a kortársak mindennapjai - kudarcai és sötét órái, de örömteli sikerei is - formáltak az évek, évtizedek forgatagában.
Közel négy esztendeje annak, hogy 2013 decemberében a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma azt a megtisztelő felkérést intézte a Nemzetstratégiai Kutatóintézethez, hogy legyen gesztora, kezdeményezője és összehangolója egy átfogó i^úságkutatási projektnek a Kár-pát-medencében. Az operatív munka célja nem csupán a magyar i^úság helyzetének egyszerű vizsgálata volt, hanem - a Nemzetstratégiai Kutatóintézet küldetéséből adódóan - magában foglalta a döntés-előkészítést segítő javaslatok megfogalmazását is.
A korábbi kutatások eredményeiből ismert generációs jelenség - apolitikusság, elmagányosodás, közösségi érték- és irányvesztés, individualizáció, kilátástalanság, megélhetési szorongás, „szingli-divat", „mama-hotel" vagy a túlzott belenyugvásra való hajlam - akár lehangoló-nak is tűnhet, mégis fontos hangsúlyoznunk, hogy az i^úságügyi helyzet soha nem lehet kilátástalan. A más országokban hazát keresők nagy számából is jól látszik, hogy a Kárpát-ha-zában élő magyarságot leginkább veszélyeztető problémák egyike a fiatalok tömeges Nyugatra való elvándorlása. Sajnos egyre inkább felerősödik az a tendencia, hogy már a határon túli magyar fiatalok sem állnak meg szülőföldjüket elhagyva Magyarországon, hanem úticéljuk a megálmodott jobb életminőség és anyagi biztonság reményében mind nyugatabbra tolódik. A nagy távolság, a saját kultúránktól való elidegenedés veszélye és az új társadalmi közegbe való beépülés kényszere miatt pedig a hazatérés, a majdani szülőföldön való boldogulás esélye halványodik. A fiatalok távozásukkal betölthetetlen űrt hagynak maguk után szüleikben. Vissza