Előszó
Részlet a könyvből:
Magányos, szomorú életembe megérkezett a csoda. A szerelem csodája... Oly váratlanul jött az egész, oly különös, oly valószínűtlen! Még mindig nem tudom elhinni, nem merek...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Magányos, szomorú életembe megérkezett a csoda. A szerelem csodája... Oly váratlanul jött az egész, oly különös, oly valószínűtlen! Még mindig nem tudom elhinni, nem merek hinni a boldogságban; félek a boldogságtól...
Megcsöndesedtem és alázatossá váltam. Csak a németemre gondolok, kedves, barna szemére, amellyel oly huncutul nézett rám, amikor naplómat visszaadta és így szólt:
- Nem vihetem magammal a naplóját, mert egyelőre még nem megyek Németországba!
- Hát nem indul a foglyok vonata? - kérdeztem elcsudálkozva.
- Indulni indul, de maga nem jöhet velem, hát ittmaradok!
Oly váratlanok voltak a szavai, hogy világosan gondolkozni sem tudtam rajtuk. Csak homályosan jutott eszembe, hogy a német mindig sóvárogva beszélt arról a pillanatról, amikor hazájába visszatérhet, - s most itt akar maradni Oroszországban, Szovjetoroszországban? Lehetséges ez, szabad ennek megtörténnie? De keresztülvillant agyamon egy másik gondolat is: az az ember, aki ilyen áldozatot akar meghozni, az szeret téged, igazi, mélységes szerelemmel!
Miközben ezt elgondoltam, merev szemmel bámultam a németre.
Vissza