Előszó
Magyar krónika.
Árpád és a magyar honszerzés.
Keleti raj vagyunk, mondja történelmünk. Kelet szálas és bátor népei törzsének elszakadott ága, melyet itt örök harcz, és egy önnön kebelünkből...
Tovább
Előszó
Magyar krónika.
Árpád és a magyar honszerzés.
Keleti raj vagyunk, mondja történelmünk. Kelet szálas és bátor népei törzsének elszakadott ága, melyet itt örök harcz, és egy önnön kebelünkből fakadott, de kiapadni soha nem tudó vérpatak növelt rengeteggé. Van-e képünkre és hasonlatosságunkra alkotva még más nép? Voltak-e apáinkhoz hasonlók a világon, midőn a baskiriai dús növényzetű pusztákon harczos daliákká fejlődtek s megzendült emlékeikben Etele nagy birodalmának ős hire, mely őket a Kárpátok hazájába csalta? Hol születtek, hol laktak, ama fél isteni lények, kiknek ivadékaiul minket tart a hagyomány.
Majd Evilát földét Perzsia nyugat-éjszaki részén a jeges tenger s kisebb India illatos határai közt, majd a Kaukáz alatt elterülő s a Volga és Don közötti térséget, majd a Kaspi tenger partjait, hirdetik ismert lakhelyükül a történészek. Paradicsom volt e hely, a hagyomány szerint, fölékesítve a természet minden kincsével. Tenger és föld az életmüves élet legmagasb fokáig kifejlett teremtményeiben bővelkedett, s a messze terjedő legelők buja virányzatában tenyésztek a növényzetnek. Csak a komoly szorgalomtól függött e szép lakhelyen fölfödözni s megörökitni az áldás forrásait, művelni azokat, s megszentelni a Teremtő kezének mérhetlen adományait a közös élvezetben.
De nyolczszáz nyolczvannegyedik esztendő táján Krisztus születése után, a túlnépesedett szép föld, elboritva a szomszéd tscheremisek, wottjákok, syraenek, wogulok s más vándor népségek sokaságától, már nem birta táplálni a mi sok nemzetségből álló őseinket; miért is uj hazáról kelle gondoskodniok. E végből összegyülekezvén a Kuma és Baskirországra dülő Ural hegyszorosai közt, egyértelmüleg elhatározák, miszerint búcsút vesznek régi pásztor tanyáiktól s elköltöznek Etele ős birodalmába. Hét nagy nemből vagyis hadhói és száznyolcz apróbb nemzettségből állott ahonkeresc népcsalád s mindenki nem- vagy hadnak külön főnöke vagyis hadnagya volt, kik a nép élő nyelvén ma is magyarnak neveztetnek. E hét fő, csak méltóságra s hatalomra voltak tisztesbek, nemességre a többivel egyenlők. Neveik: Álmos, Előd, Kond, Ond, Tas, Huba, Töhötöm. Ezek mindnyájan külön s önállólag kormányozák saját törzseiket anélkül,hogy valami közös hatalomfokozat létezett volna közöttök. Mindenik törzs gyermeki engedelmességgel viselteték főnöke iránt s az összes népcsaládot a patriarchalis fegyelem szigora forrasztá egy erős nemzettestté...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal