Hazám, hazám

Fülszöveg

Erkel Ferenc "Bánk bán" című operáját 1861-ben mutatták be. A negyvennyolcas szabadságharc ideje után, az osztrák elnyomatás éveiben Erkel Ferenc is hallgatott, de a Bánk bán megzenésítésének gondolatával már korábban foglalkozott. Az opera bemutatása, mint azt az egykori sajtó írta: "nagyszerű sikert" jelentett.
A darab a történelmi tárgyválasztás eszközeivel kapcsolódik a magyarság múlt századi függetlenségi harcaihoz, az idegen uralkodóház és a feudális társadalmi rend igazságtalanságai ellen.
Az akkori sajtó tudósítója beszámolt arról, hogy Erkel Ferenc operája "magyar zenéjével, ábrándos s szilaj dallamaival, az első hangjegytől az utolsóig magyar hangszerelésével méltó Katona szelleméhez."
Az itt közölt ária (az opera II. felvonásának első száma) egyike Erkel ma is legtöbbet énekelt dallamainak. A zene valóban hűségesen tükrözi vissza a szöveg értelmét. Az áriát Bánk bán akkor énekli, amikor országjárásából visszaérkezve elkeseredetten látja a magyar nép szomorú sorsát és az idegen udvaroncok dőzsölését. Ez az a pillanat, - az opera drámai csúcspontja -, amelyben a hazafiúi és férji becsületében egyaránt porig sújtott Bánk, az ország első embere, sorsában találkozik és egyesül a néppel - és felhangzik jajkiáltása, amellyel elhatározza, hogy hazáján, népén segít. Gyönyörűen csendül ki az áriából a hazafiúi kötelesség: Első a Haza! Vissza