Házak tábla nélkül/A félelem földje/Örökség

Fülszöveg

A három regény Baráth Lajos elmúlt két évtizedbeli munkásságának legjavával mutatja be az író két arcát: a napjaink munkássorsait elkötelezett szenvedéllyel ábrázoló alkotót, illetve a történelmi múltban elmerülő, azt nagy hitelességgel megelevenítő historikust.
Egy délután hivatalnokféle férfi járkált a néptelen kolónián. A táblákat, utcaneveket kereste, hasztalan. S mert a lakók már elköltöztek, csak sokára tudta meg, hogy a koromtól mocskos munkástelep girbegurba utcáit soha nem különböztette meg egymástól tábla, mint ahogy az emberi sorsok alakulásában sem voltak lényeges különbségek évtizedekig.
A regény szereplői szívósan küzdenek a jobb, emberibb körülményekért, hogy maguk mögött hagyhassák a düledező viskókat, az alkohollal feloldott gondokat, a testet-lelket nyomorító szokásokat, egyszóval régi életvitelüket s vele korábbi gondolkodásmódjukat.
A félelem földje sűrű atmoszférájú történelmi regény. Hősei, kegyetlen sorsú parasztok, a 17. sz.-i Magyarországon élnek, egyformán szenvednek saját uraiktól és az idegen hódítóktól. 1631-ben felkelés robban ki Császár Péter és Nagy Ambrus vezetésével, de a harc a következő évben elbukik. Éppoly szörnyű megtorlás követi, mint az egy évszázaddal korábbi Dózsa-forradalmat. Baráth Lajos művészi és történelmi elhitető erővel bizonyítja: a korabeli uralkodó osztály vétkes abban, hogy százezrek számára vált szülőhazájuk a félelem földjévé.
Az Örökség c. regény elején meghal egy idős bányász. Csendes, szelíd ember volt, a nagyravágyás távol állt tőle. Jószerivel nem is marad utána más, csak három felnőtt gyerek. Vagy mégis van "hagyatéka"? De vajon átörökíthető-e egy makulátlan élet példája? A Tajti család tagjai keserves csalódásokon és egyéni tragédiák során keresztül értik meg e testamentum lényegét. Vissza