Hazai utazók Erdélyben

Előszó

Ebben a könyvben írók és tudósok beszélnek Erdélyről, amelyet szeretnek, már pedig akit szeretünk, annak minden porcikája költészet. A tudós itt is azt adja elő kedvelt tárgyáról, amit sokan mások nem tudnak, az íróművész meg egyéni módon érezteti, amit mindenki tud. Erdélyünkről szólnak, ahol Kőváry László szerint „szegény a gazdag és koldus a szegény, a székely 20-30 pénzekért óriás utakat tesz meg szekerével, mivel itt a nyomtor vette nejéül; a jószívűséget''. Temérdek bánat a keleti magyarság, még jókedvét is havasi szellő csípdesi, s aki ez országrészről ír, ünnepélyesebb más útleírónál. Amit a Trianon utáni Erdély magyar irodalmáról félgúnyosan állítottak, hogy folyton előtérben a nemes pátosza, azt e mű szemelvényei után a klasszikussá vált költőkről, írókról és a félig elfelejtett szaktudósokról vagy tudománykedvelő utasokról éppen úgy el lehet mondani. Mindenki kissé pathetikus lesz, amikor Erdélyről kell vallania. „Mi volna ha tenger övezné Erdélyt!'' kél a látomása Széchenyinek, pedig epébe mártott pennával szokott keserű tényeket kíméletlenül megírni, nem a képzelet színes változatait. És egyre-másra nyugat-európai tájképekhez hasonlítja szebb helyeinket, régi jó főnemesi divat szerint előbb ismerte meg azokat, mint kettéosztott hazája keleti felét.
Erdély dicséreti, csak ennyi ez a könyv? - Hálistennek, sok a bírálat is benne, de nem, volna csuda, ha dicsérő énekként maradna fülünkben. Hiszen hazai és nem hazai utasok azonnal megszeretik ezt a földet, amint szorongó szívvel reálépnek. Vissza

Fülszöveg

Csokonai, Kazinczy, Széchenyi, Déryné, Bolyai, Kemény Zs., Táncsics, Petőfi, Jósika, Jókai, Orbán B., Eötvös stb. stb. utirajzai Erdélyből. Molter Károly előszavával.
Az olvasót különös mákonyú utazásra ingerli ez a könyv: messzi képzeletbeli útra, visszafelé az időben, a száz-százötven év előtti Erdély bejárására, a magyar irodalom legkiválóbbjai karján, akik ódon postakocsijaikból még közvetlen közelből s ezért valósághíven fedezik föl a "bérces kis haza" tájait és városait, embereit és ezek sorskérdéseit.
A magyar irodalom rég feledésbe merült legremekebb erdélyi utirajzai, társadalomrajzai varázsolják elénk ebben a gyűjteményben a régi-régi Erdélyt irodalmunk halhatatlanainak ragyogó szeretetén és csodálatosan elevenitő látásán keresztül. A mai "modern" szociográfia ősei ezek az utirajzok s az azóta is elhalt magyar társadalomtudomány hatalmas kezdetei.
A kötet utirajzai bejárják Erdélyt, megfordulnak Erdély minden nevezetes pontján, bemutatják Erdélyt és népeit, szembenéznek Erdély legfontosabb sorskérdéseivel, kirajzolnak minden erdélyi gondot, hódolnak minden erdélyi nagyság előtt.
A közel harminc utirajz között először jelenik meg magyarul a fiatal Széchenyi István erdélyi útjának megkapó utinaplója.
Először gyüjti egybe ez a könyv Erdély felfedezőit, először gördülnek együtt, egymásután, sorra Erdély nagy vándorainak uti-hintói az egymásra taposó évtizedeken át a mai olvasó mai világa elé emelve Erdély mulhatatlan világát. Vissza