Hazai rejtelmek I-II.

Előszó

KUTHY LAJOS
1813-1864.

A debreczeni öreg kollégiumban, 1832-ben, az öreg diákok közt feltűnt filigrán, finom termetével, előkelő magatartásával és úrias modorával Kuthy Lajos, az érmihályfalvi kálvinista papnak, nagytiszteletű Kuthy Sándor uramnak a fia, a ki úgy festett külső hüvely tekintetében, mint valamely négylovas bihari familia sarja.
Belsejére nézve még szinte jobban: élénk szellemű, poétikus lelkű, distingvált műveltségű ifjú vala, ki a bölcselkedés mesterségét tanulván, a múzsák társaságát is kedvelé, több novellát és versezetet irván az Önképző Körben a derék Péczely professor vezetése alatt.
Bizonyára kiváló pap, sőt superintendens lett volna belőle idővel, szelid, békés nyáj fölött, ha egy látszólag apró esemény ki nem zavarja a keréknyomból s bele nem taszítja egy másik keréknyomba, mely tragikumba vezeti. Vissza

Fülszöveg

Képek jegyzéke
I. kötet
Kuthy Lajos arczképe 11
Visszarántá aczélerővel 20
Kopogó ujjongáló kedvvel rakta a friss magyart 26
Mellettük egy füredi nyereggel tölt szekér állott meg 32
Ilyen állat ritka, kupecz uram 46
Kátay és Kátayné 127
Előtte a dalos legény ült... 136
Szótlan mélyedésben mentek egymás mellett 192
A hold ráviláglott halvány arczaira 231
Elmaradozék egy szálas gulyáslegény, vezetve egy leányt 248
A legény lovára kapta a leányt 250
Megette borulék földre 257
Egész télen évi rokkája mellett lestem az orsót 274
Add meg magad, hitegető tolvaj 288
Hogy töri magát! 325
A hordó mellé egy lusta kölyök jött szájtátóba 334
Tört kebellel ült helyén a szenvedő hölgy 337
Hátha ártatlan volt? 357
II. kötet
Mi ujság koma? 9
Hibázik, nemes gróf, - igazítá pajkosan Lőbl 95
Félre, félre, utat, utat! 142
No hát egymás után, mert mindjárt késő lesz 155
Zalánka sikoltott, s védőleg nyujtá kezét maga elé 210
Reggelihez vala terítve egy terebély hárs alatt 215
No Cziriák, hogy tetszik ez a mocsáros világ? 230
Jobban van-e szemed, Rebeka? 234
Csir, csir, csir! - kiáltá Erzsike kosárral a kezében... 239
... nehány borotvált izraelita dugta össze fejét 249
Mon Dieu! ez superbe!!... ezt magamnak tartom 263
A kancsi rátevé kezét Ödön fejére 292
Mondom, ne búsulj! 321
De van, ki engemet küldött! - kiáltá Rigó Ferke 368
Szolgálok mankómmal, ha gyengék lábai 385 Vissza