Haza és haladás

Előszó

Sátoraljaújhely történeti fejlődése a hegyaljai mezővárosok jellegzetes útját példázza. A település 1261-ben kapott V. Istvántól mezővárosi kiváltságot, amelyet a későbbi uralkodók megerősítettek, illetve újabb szabadalmakkal bővítettek. A török hódoltság következtében a szerémségi borvidék szerepét Tokaj-Hegyalja vette át. E terület fontos mezővárosában, Sátoraljaújhelyen is a 16. század második felétől a majorsági gazdálkodás nyomása alól menekülő paraszti árutermelés a szőlő- és bortermesztés irányába tolódott el. A 16-17. századi függetlenségi mozgalmak időszakában és az erdélyi fejedelmi abszolutizmus kiépítése során a "7 vármegye részé"-nek számító Zemplén fontos szerepet töltött be. Különösen az Újhelyt is magába foglaló dél-zempléni részekre hatott erőteljesen az Erdélyi fejedelemség magas színvonalú protestáns kultúrája, amelyhez való erős kötődést fejezett ki az 1548-ban Kassán megfogalmazott confessio petapolitana szellemében kialakult nemzeti-vallási-politikai légkör. Újhely korai történelme ebben a szélesebb politikai-históriai konstellációban nyert igazi értelmet, s ebben az összefüggésben válik érthetővé az is, hogy miért számított ez a terület a 17. század végi bujdosó mozgalmak egyik központjává, s miért robbant ki a város piacán az 1697. évi Tokaj-hegyaljai felkelés, amely a Rákóczi-szabadságharc előjelének tekinthető. Vissza