Ház és ember 6.

Előszó

Részlet a könyvből:
1974 tavaszán a Magyar Néprajzi Társaság és a Szlovák Néprajzi Társaság, valamint a pozsonyi Komensky Egyetem Etnológiai Kabinetje között létrejött megállapodás keretében magyarországi kutatók igyekeztek feltárni az addig fehér foltnak számító, a Garam alsó folyása melletti magyar lakosságú községek néprajzát. Az eredeti elképzelések szerint a kutatómunka eredményeit rögzítő kötet Szlovákiában jelent volna meg, erre azonban nem került sor. A kötet számára megírt tanulmányok egy részét szerzőik a közben eltelt időben megjelentették, és magam is követem példájukat. Mindezt azért tartom szükségesnek elöljáróban megjegyezni, mert magyarázza a következő tanulmányt, melyen - néhány, elsősorban stiláris igazítást leszámítva - a közel tizenöt évvel ezelőtti megírása óta nem változtattam. A változatlanul hagyást a munka leíró jellege indokolja, valamint az, hogy az eltelt időszakban - BUDAI Endre hírlapi tudósítását leszámítva - nem jelent meg a vidékkel és a témával foglalkozó újabb munka, és az összehasonlításul szolgáló területekről sem olyan, mely alapvetően befolyásolná akkori megállapításaimat. Mindezek egyben indokolják is a tanulmány megjelentetését és azt, hogy a szokottnál bővebben idézem adatközlőim eredeti elbeszélését. A Garam alsó folyása mentén fekvő magyar lakosságú községek népi építészetéről az első, igaz, kissé szűkszavú híradás MÓRICZ Zsigmondtól származik. „A vármegye falvainak alföldi jellemük van. A párkányi járás tisztán alföldi; egyenes utczák, csinos, rendes községek... Különösen jó az építkezés az esztergomi járásban, ahol a házak kétharmada kő vagy tégla alapon épült vályogból, a párkányi járásban már ugyanilyen többségben vannak a tiszta vályog házak." Vissza