Ház a város mellett

Előszó

A Tiszántúli Népszavában 1945. május 18-án jelenik meg az első, Sarkadi monogramjával ellátott cikk a tolvajok eldorádójáról, a zsibogóról, a feketepiac színhelyéről. Majd a boldogtalan pénzkeresőkről, üzérekről szóló éles hangú írás. "A tízezer pengős óra, a nyolcezer pengős ruha és a 60 pengős Ultraseptyl nyomában" után pedig alig egy héttel megjelenik a teljes nevével jegyzett "Ezerkétszáz gyermeket látnak el tejjel naponta Debrecenben" című.
Sarkadi számára csak most kezdődött meg igazán az élet az új, megváltozott világban. Most kezdte számba venni a változásokat. És írt, írt, akkora lendülettel, hogy tán egymaga teleírja a lapot a lakásviszonyok felülvizsgálásáról, a proletárbetegség, a trachoma terjedéséről, a Győrffy Kollégium helyzetéről, gazdasági és művészeti kérdésekről, bármiről, ha engedik. Szinte mindennap előbukkan a neve valamelyik cikk alatt. Oly sokat "termel", hogy néha már álnéven kell írnia. Mert azt ő sem, a szerkesztője sem igen akarhatja, hogy ugyanazon a napon két nagy terjedelmű írás jelenjen meg az ő nevén. Az álnév, amit választ: Peregrinus. Ez idő tájt válik Sarkadi a megújhodott élet sok területén otthonos vándordiákká, aki "komolyan és felelősen szól komoly és felelős dolgokról, könnyedén, s mégis felkészültséggel, mint hajdan, a reformkor hajnalán Sárospatak, Debrecen és Pápa peregrinusai..." Kezd otthonosan mozogni a politikai területén is. Érzik a cikkein a politikai iskolázottság, hogy olvassa a röplapokat, füzeteket. Hogy érteni akarja az újat. Vissza