Rákosi fiúk

Előszó

Részlet a könyvből:

Bevezetés, amelyben Bohacsek néniről és egy tüzes tepsiről lesz szó

A multkor sürgős dolgom volt és nagyon siettem. Mindenki sietett az uccán, az őszi szélben, csak valahol messze, a tulsó oldalon, ballagott, sántikált lassan egy kendős, öreg nénike. Önkénytelenül rápillantottam és amint közeledett, növekvő érdeklődéssel figyeltem. És amikor megismertem, egyszerre elfeledkeztem minden dolgomról, gondomról és csak álltam, bámultam s figyeltem a kínosan sántikáló asszonyt.
Maga volt az, Bohacsek néni. Egészen biztosan maga volt. Megismertem a kockás nagykendőjét, a hosszú hegyes orrát, amely már akkor is ráncos volt, amikor én még kisfiú voltam. Megismertem az orrán a bibircsókot, amelyből már akkor is két hajszál meredezett az ég felé. Arcát ezer ránc, ezer szarkaláb szántotta keresztül-kasul és bár haja egészen megfehéredett, mintha jó puha decemberi hó lepte volna be, mégis: maga, kedves Bohacsek néni, alig változott valamit.
Csak azon csodálkoztam ott az uccán, hogy még ma is sántit. Hogyan lehet ez?
Hiszen legalább harminc esztendeje annak, hogy belépett a tüzes tepsibe, ott Rákosfalván, a Templom tér mögött és azóta is posztópapucsban jár?...
Ejnye, Bohacsek néni, hát mégis azoknak lenne igazuk, akik azt mondták, hogy "doktor"-hoz kellett volna menni?... Persze, hogy nekik van igazuk, hiszen a jó "házikezeléstől" harminc esztendő alatt sem gyógyult meg a lába... Vissza