Előszó
Hauser Beáta gobelinművészi pályafutását, mint minden kárpit szövő munkásságát bemutatni csak nagyobb időegységet áttekintve lehet, mert egy olyan kitartó és hosszadalmas munkát igénylő műfajnál,...
Tovább
Előszó
Hauser Beáta gobelinművészi pályafutását, mint minden kárpit szövő munkásságát bemutatni csak nagyobb időegységet áttekintve lehet, mert egy olyan kitartó és hosszadalmas munkát igénylő műfajnál, mint a kárpit, a művészi változás, megújulás folyamata is lassabb, mint a gyorsabban készülő műtípusok esetében, mint például a grafika. Negyedszázad művészi munka | már komoly, hosszú alkotói periódust jelent, tendenciák és stílusok sora tűnik fel és el a szaporább műfajokban. Nem így a gobelin esetében. Ezért aztán az az irány, amit az alkotó pályája elején kitűz magának, rendkívül fontos, hosszas kitartást igényel, hiszen hiteltelenné válna az a művész, akinek érdeklődése minden fél esztendőben - ennyi mondjuk egy kárpit megszületési ideje -, gyökeresen új irányba fordulna. Ez Hauser esetében semmiképp nincsen így, és ezzel nem azt akarom jelezni, hogy minden mai munkája azonos, vagy hasonló a pályakezdése, a 70-es évek végén készült alkotásaival. Ugyanakkor mind technikájában, mind pedig szellemében végigkövethető a nagyon tudatos következetesség. A 80-as évek eleje, Hauser művészi megformálódásának ideje, kétségkívül az összegzések, a folyamatok lezáródásának, és új irányokba fordulásának időszaka a magyar textilművészetben. 1968 után indult el az a folyamat, amit a művészettörténet - ma már ilyen távolságban ez is az lett -, a magyar textilművészet megújulásának nevezett. Ennek lényege, igen tömören fogalmazva valami olyasmi, hogy a textilművészet műfaja eszközeiben, technikájában és nem utolsó sorban a művészek gondolkodásmódjában, megváltozott. Egyfelől a síkból kilépett a térbe - gondoljunk itt a monumentális méretű, szoborszerűen viselkedő tértextilekre -, másrészt a textil, mint autonóm művészeti ág jelent meg. A textil lényegében olyan feladatokat vállalt magára, melyeket korábban soha, vagy nagyon ritkán: szándékaiban, megjelenésében úgy viselkedett, mint a képzőművészeti alkotások esetében, mondjuk festményeknél megszokott. Gondolatokat közölt, jelenített meg, kiállítási tárgyként funkcionált. Ennek már akkor is érezhetően, de ma már világosan tudott politikai - bármily csúf szó is -, kultúrpolitikai okai voltak.
Vissza