Hatvannyolc új tanmese (dedikált példány)

Fülszöveg

A könyv első részének (Harminckilenc firkás tanmese) közönségsikere a legtitkosabb álmaimat is felülmúlta. A piac törvényei szerint gyorsan meg kellett volna írni a folytatást. (Lásd: Harry Potter I-II-III-IV-V-VI-VII). Én azonban a könyvet nem piaci alapon írtam. Ezért tizenhárom évet kellett várni a második részre. Igyekeztem lépést tartani a fejlődő világgal, ezért emelkedett a tanmesék száma (39-ről 68-ra), és angol tükörfordításban is olvashatják őket a nyelvet szeretők. A történetek zöme messzi országokban játszódik, de ez csak álca. Ha magunkra ismerünk, az nem a véletlen műve. Remélem ugyanolyan szeretettel fogadják a könyvet az olvasók, mint az első részt. (Kovács Barnabás)
A magyar ember szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni. (Mikszáth Kálmán)
Életbölcsességeket kéretlenül kitalálni kockázat. De ezeket az összekacsintós, kicsit huncut, balekokat és agyafúrtakat, szenteket és nem-annyira-szenteket felsorakoztató történeteket nagyon élveztem. Az életrevalóknak mindig van esélye az életben, és az után is. Úgy tűnik, a kapzsik pedig (néha) pórul járnak. (Márton Tibor, London)
Nevetve tanítani JÓ! Az életre tanítani JÓ! Így kellene az iskolákban is, talán egyszer így lesz majd. Addig is olvassuk ezt a könyvet, mert JÓ! (Antal Gabriella, New York)
Barnabás az évfolyam egyik legjobbja volt az egyetemen. Azt már akkor tudtam, hogy profi geofizikus lesz belőle. De hogy meseíró? A tanmeséket minden gondomat feledve, hangosan kacagtam végig. Olyan felszabadult érzés volt, mint fiatal diákként, Magyarországon, harminc évvel ezelőtt. Köszönet érte. (Luvszancedengijn Cognemeh, Ulánbátor)
Nagyon örülök, hogy ebben is utolértem a bátyámat, és ajánló sorokat írhatok egy könyvhöz. Az első rész kiadásakor én még nem is éltem. Azért mostanáig kicsit zavart, hogy Máténak bezzeg van saját tanmesés könyve, nekem meg nincs. Most végre helyreállt a világ rendje. Köszi, Apa! De sajnos én sem tudok mást írni, mint amit a bátyám írt az első részhez, 2001-ben: "Akkor is nagyon élvezném ezt a könyvet, ha nem az apukám írta volna". (Kovács Lili, 5. a osztály) Vissza