Hatvannyolc!

Előszó

A Földünk a XX. században 12 évenként élt át nagy sokkokat.
1920-ban feldarabolták Európát az I. világháborúban győztes hatalmak. 1932-ben Németországban a legnagyobb politikai erő Hitler nemzeti-szocialista pártja lett, Amerika pedig a Nagy Depresszió legsötétebb mélyére ért, ahonnan már csak felfelé vezethetett az út. 1944-ben megnyílt az antifasiszta szövetségesek nyugati frontja Normandiában, és ekkor értesült a világ először a náci koncentrációs táborokról, miközben sorsára hagyták a varsói felkelést. 1956-ban Hruscsov leleplezte Sztálint, miközben Lengyelország, Magyarország forrongott, a Közel-Keleten pedig eltemették a békét a következő negyven évre. Aztán következett 1968. Amikor az egész glóbuszon valami új kezdődött.
Akkor, amikor valahol Kalifornia partjainál, és a Fülöp-szigeteken két lángvörös napkorongot láttak újév hajnalán felkelni. Az örökéletű számmisztika szerint 1968 végösszege 6, azaz a szerelmesek kártyájának, a keresztutaknak a száma, amikor eldől: merre halad tovább az ember, és a világ.
Akkor, amikor még éltek a század történelmének kövületei - Franco caudillo és Tito marsall, Molotov exkülügyminiszter és Hirohito császár, Eisenhower és Montgomery tábornokok, Rákosi volt pártvezér és Mindszenty bíboros, Hess és Speer nürnbergi elítéltek - az ifjúszívű filozófusok - Russell és Lukács - a nagy komédiások - Chaplin és Groucho Marx - a képzőművészet felfordítói - Chagall és Picasso, Dali és Max Ernst - a zene ifjú hevű vénjei - Casals és Rubinstein, Orff és Stravinsky, Armstrong és Ellington - és akiknek végig kellett nézniük csaknem hét évtized és maradék életművük összeomlását, vagy pedig azt, hogy nevüket a fiatalok zászlajukra tűzték.
Az egyik napkorong egészen biztosan az ifjakra ragyogott világszerte, azokra, akik felgyújtották a szunnyadó lelkeket. Akárcsak 120 évvel korábban, azaz tízszer 12 évvel e nevezetes dátum előtt. Akik szembefordultak mindazzal, amit erőszaknak és elnyomásnak éreztek: a háborúval, az atombombával, a hadsereggel, a kormányokkal, a pártokkal, a bíróságokkal, a rendőrséggel, a tömegkommunikációval, a természet rombolásával, a tanári karokkal, az egyházakkal, a családdal, az apák ízlésével és az összes tabuval, tekintéllyel, tilalomfával. Röviden: a fennálló renddel. A kulcsszavak pedig szabadság, összetartozás, forradalom voltak. Vissza