Hátsólépcső

Előszó

Az ember sorsát rendszerint már a neve eldönti. Ismerek egy Papencsák nevű szegény bádogost, ösztövér, szomorú, esténként egyetlen fröccstől könnyes szemű emberkét - s bizony, ezzel a névvel el sem tudok képzelni valami úrvezetőt, bankigazgatót, vagy pláne háziurat. Azzal a névvel is, hogy : Csiba János, legfeljebb cipész lehet az illető, kis, mellékutcai foltozósuszter, akinél nem éppen gazdag emberek, hanem magamfajta kisfizetésű hivatalnokok és munkások javíttatják a cipőjüket. Ezzel szemben egy Konrád nevű egyén okvetlenül valami vezérkari főnök, vagy labdarúgó sampion lesz, esetleg német császár. Gyerekkoromban különösen két osztálytársamat irigyeltem a neve miatt. Az egyiket Landauernek hívták és nagy gyönyörűséget okozott, valahányszor e nevet kimondhattam. Mint a hinta ingása, olyan ez a név, az »L« betű elengedi, szinte elpattantja a szájpadlástól az »n« betű hullámába vesző rövid »a«-t, a »d« határozottan visszalöki a nagy ívben lengő »au«-t, s e két ellentétes irányú ingást lefékezi némi elharapott ropogással az »er«. Játszani lehetett ezzel a névvel, mint a labdával, s nem csodálkoznék, ha azt hallanám, hogy Landauerből propellerkormányos lett, vagy egyenesen hajóskapitány, annyira érezni a nevében a hullámok félkör-alakját és ütemesen visszatérő ringását. De mit sem tudok róla. A másik irigyelt nevű osztálytársamat Szerelemhegyinek hívták, - ezt persze nem a neve csengéséért, hanem méla gondolatokat ébresztő jelentése miatt irigyeltem. Igaz, a többiek alaposan nevették, sőt mindenféle disznósággal forgatták ki e nevet, én azonban nagyon regényesnek éreztem, s előre tudtam, hogy Szerelemhegyiből művész lesz. Hallottam is később, hogy konzervatóriumba járt, hegedülni tanult s végülis a világháború után, valamikor kilencszázhúszban kivándorolt Ausztráliába, ahol nagydobos egy zenekarban.
Engem Báva Vendelnek hívnak. S amint most visszapillantok életemre, szomorúan állapítom meg, hogy nem is nyerhettem volna jellemzőbb nevet. Alakomhoz, amelyet jókedvű és rosszmájú, de mindenkép kövér, vagy tagbaszakadt bírálók keszegnek, nyiszlettnek, vagy legalábbis félszegnek neveztek. Vissza