Határhelyzetek

Előszó

Az irodalom történetének kivétel nélkül szinte valamennyi korszakában feltevődik a kérdés, hogy milyen viszonyban áll az ember a valósággal? Az egyes korszakok mást és mást mondanak nekünk erről. Az irodalmi szöveg tehát, mely létrehozza a valóságot, konstruál és hagyományoz, mondhatni mindig kerülőutakon halad- így fér hozzá a tényekhez és magához a történelemhez is. Ha valaki nálunk Paul Celan későmodern költészetével kezd el foglalkozni, sokféle úton halad: a múlt megértésének lehetőségeivel és lehetetlenségével, a műfordítással és az újabb magyar költészettel szembesül. Mivel Celan neve mára erősen összeforrott a második világháború utáni holocaust költészettel, e könyv számol és számot kíván vetni a történelem és az irodalom szoros kapcsolatával.
Amit az olvasó a kezében tart azonban arra tesz kísérletet, hogy ezt a próbát ötven év távolságából új szempontok és kísérleti eszközök segítségével tegye, tehát mikor a verseket újraolvassa, újra olvassa a múltat is. A Határhelyzetek abból indul ki, hogy az olvasás különböző határokon át vezet. Ezek a határok szoros kapcsolatban állnak az irodalmi szöveg természetével, a modern irodalomtudomány alakulásával, többszempontúságával, a korszakhatárokkal és talán meglepő, de bizonyos geográfiai határvonalakkal is. Napjaink Európája topografikus pontok átíródását jelenti, egyre többször történik, hogy azt a Keletet fedezzük fel rajta újra a Nyugat által, másodkézből, mely egykor hozzánk tartozott. Az emlékezetről szól ez a könyv. Vissza