Hatalom és hóhérbárd

Fülszöveg

Miért volt „felségárulás" Thomas Morus hallgatása? Hogyan lehetett XVI. Lajos egy személyben egyszerre két vádlott? Hogy fordulhatott elő, hogy a magyar jakobinusok perében lefoglalt egyik bűnjel - a Rousseau szellemében írott államjogi mű - szerzője éppen a bíróság elnöke volt? Mit jelent az, hogy a Tisza István meggyilkolása miatt indított perben a bírák a forradalmat ítélték halálra? Vagy hogy a vádlott „kollektív személyiség"? Miért írta a kivégzésére váró Buharin börtönéből gyilkosának, Sztálinnak: „Átölelem Önt gondolatban"?
Ilyen kérdések százaira igyekszik ez a könyv hiteles választ adni, miközben valamennyiünk rémálma tárul elénk a lapjain.
Ez a rémálom a politikai hatalomnak szolgáló igazságszolgáltatás, amely az egyetemes politikatörténet vissza-visszatérő - mondhatni: örökzöld - témája.
Hatalom és hóhérbárd - beszédes cím. Az esszé formában, rendkívül olvasmányosan megírt „bűntörténetnek", az igazságszolgáltatás bűneiről korábban megjelent művekkel szemben az az... Tovább

Fülszöveg

Miért volt „felségárulás" Thomas Morus hallgatása? Hogyan lehetett XVI. Lajos egy személyben egyszerre két vádlott? Hogy fordulhatott elő, hogy a magyar jakobinusok perében lefoglalt egyik bűnjel - a Rousseau szellemében írott államjogi mű - szerzője éppen a bíróság elnöke volt? Mit jelent az, hogy a Tisza István meggyilkolása miatt indított perben a bírák a forradalmat ítélték halálra? Vagy hogy a vádlott „kollektív személyiség"? Miért írta a kivégzésére váró Buharin börtönéből gyilkosának, Sztálinnak: „Átölelem Önt gondolatban"?
Ilyen kérdések százaira igyekszik ez a könyv hiteles választ adni, miközben valamennyiünk rémálma tárul elénk a lapjain.
Ez a rémálom a politikai hatalomnak szolgáló igazságszolgáltatás, amely az egyetemes politikatörténet vissza-visszatérő - mondhatni: örökzöld - témája.
Hatalom és hóhérbárd - beszédes cím. Az esszé formában, rendkívül olvasmányosan megírt „bűntörténetnek", az igazságszolgáltatás bűneiről korábban megjelent művekkel szemben az az újdonsága, hogy az európai történelem néhány emblematikus kirakatperét komparatív módon, vagyis egymásra hatásukban igyekszik bemutatni. Érzékeltetve, hogy a politikai hatalom hajlama az igazság elhallgattatására és a kritikai értelem (a mindenkori ellenzék) megsemmisítésére „örök dolog", szerves folyamat.
E gondolat mentén megkísérli megfogalmazni a modern Európa történelmét végigkísérő politikai indíttatású perek meghökkentő hasonlóságot mutató közös jellemzőit, és a konkrét példák - a hitelesen dokumentált pertörténetek és a főszereplők árnyalt portréinak - segítségével elemzi a pereket mozgató hatalmi pszichózis törvényszerűségeit.
Nem célja a szerzőnek, hogy a jogállam igazságszolgáltatásának biztosítékaiba vetett hitünket megingassa, csupán emlékeztetni szeretne a politikai közösség ma is eleven problémájára: az állampolgári jogok viszonylagosságára, az emberi jogok roppant törékenységére.
Könyvét illusztrációnak szánja az Utópia hóhérkézre jutott szerzőjének szavaihoz: az emberi társadalom oly biztonságosan cs nagy tudással van felépítve, hogy „bár egyik oldalról sem védik, falak széles c világban, mégsem tudunk oly messzire menni benne, hogy bármiféle kivezető utat találhatnánk". Vissza