Hatalom és dicsőség

Előszó

Részlet a könyvből:
Tench úr elindult a lángoló mexikói nap alatt, a perzselő porban, hogy elhozza az éther-tartályt. A háztetőről néhány dögkeselyű nézett rá únott közönnyel: még nem volt hulla s így nem számíthatott az érdeklődésükre. Bágyatag lázadozás kelt Tench úr szívében, lehajolt-, felvett az útról egy kődarabot és feléjük hajította. Egyikük felröppent és lassú szárnycsapásokkal átvágott a városon, a szűk terecske felé, ahol az egykori elnök és tábornok mellszobra állott, meg a két bódé, melyekben ásványvizet árultak, majd eltűnt a tengerpart tájékán. Nem sok szerencsével fog ott járni: ezen a vidéken a cápák falják fel a dögöket. Tench úr is elindult a tér felé.
- Buenos dias! - köszönt rá egy revolveres emberre, aki tenyérnyi árnyékfoltban üldögélt egy fal mentén. Itt azonban más szokás járta, mint odahaza, Angliában: az ember meg sem mukkant, csak gyűlölködőn meresztette szemét Tench úrra, mintha soha semmi dolga sem lett volna az idegennel, mintha nem is az ő munkáját dicsérné két arany zápfoga. Tench úr izzadságát törölgetve ment tovább, elhaladt a Kincstárépület mellett, mely valaha templom volt s a rakpart felé vette útját. Közben azonban már el is feledte, mit akart venni - talán egy üveg ásványvizet? A szesztilalom miatt nem is ihatott volna egyebet - legfeljebb sört, ami azonban állami egyedáruság lévén, túlságosan költséges mulatság volt, hacsak külön utakon nem jutott hozzá. Vissza

Fülszöveg

A regény színtere, Mexikó, szomorú falvaival és városaival, a kiismerhetetlen vulkánokkal és őserdőkkel vigasztalan hangulatot áraszt; mintha máris a pokol tornácán lennénk. Bujdosás, árulás rettegés, ártatlanok meggyilkolása mindennaposak itt, a 20-as, 30-as évek katonai diktatúrájában, ahol a kegyetlen egyházellenes törvényhozás bezáratja a templomokat, a papokat elüldözi, sőt halál vár azokra is, akik rejtegetni próbálják őket.
Az írót a Jó és a Gonosz harca, az üldözöttek lelki világa érdekli. "Hőse" gyenge, bűnös ember, részeges, parázna pap; a társadalom kivetettjévé kell válnia, hogy kitáruljanak előtte hitének mélységei, amiket a parókia ájtatós hölgyeinek kedvelt papjaként sem tudott átélni. Greene a társadalmi valóságba ágyazva mutatja be, hogyan jut el mégis bűneinek útvesztőin át a kegyelemhez, s lesz félve, alázatosan, kivégzéséhez pálinkásüvegből merítve bátorságát a hit mártírjává. Képzelete csak a halál küszöbén tudja magába fogadni Istent, s egyben vállalni az élet teljességét. A magyar fordító a könyvet találóan "a kegyelem detektívregényé"-nek nevezi.
Drámai feszültségű, önvizsgálatra késztető, megrendítően szép regényt tart kezében az olvasó. A tévelygő, züllött, gyenge és esendő, Istent kereső és vértanúvá nemesedő pap térben és időben messze van tőlünk ám tépelődéseiben mégis magunkra ismerünk. Együttérzés vagy közöny, gyűlölet vagy szeretet, hit vagy hitetlenség, a szegénység, szenvedés viseléséhez szükséges erő, kapaszkodás Isten kezébe-mindannyiunk életének alapkérdései ezek. Vissza