Előszó
Egy könyvet adok az Önök kezébe, amelyik megpróbálja elmondani a Szovjetunióban töltött hadifogságom szomorú történetét.
Ez a visszaemlékezés 1992 tavaszán készült, tehát majdnem 15 éve. A...
Tovább
Előszó
Egy könyvet adok az Önök kezébe, amelyik megpróbálja elmondani a Szovjetunióban töltött hadifogságom szomorú történetét.
Ez a visszaemlékezés 1992 tavaszán készült, tehát majdnem 15 éve. A bevezetőjében azt írtam nem akarom publikálni, a családnak írtam. Olvasták azért néhányan, fogolytársak, barátok, ismerősök és így fordulhatott elő, hogy olyanok tudomására jutott, akik szükségesnek látták, hogy az ifjúság kezébe kerüljön. Megkerestek, beleegyeztem, kiadták és most itt van az Önök kezében, odajutott ahova szánták.
Nem kívánok jó szórakozást, mert nem szórakoztató olvasmány. Egy ember hatévi gyötrődését, a szabadság, az otthon, a család, a Haza iránti vágyát írja le.
Olvassák végig türelmesen, mert olyan ismereteket szerezhetnek amelyekről sokáig nem volt szabad beszélni. Persze nem egyedül voltam fogoly, sok, sok ezer társammal együtt sínylődtünk évekig távol a hazától. A háború, az elnyomás az egész nemzet tragédiája volt. Ez az időszak is történelmünk, múltunk része és ezt mindnyájunknak meg kell ismernünk, mert a múltra épül a jövő. A jövőt majdan a mostani ifjúság építi és úgy kell ténykedniük, hogy az e könyvben leírtak soha többé ne fordulhassanak elő.
Ezekkel a gondolatokkal nyújtja át e könyvecskét öreg barátjuk.
Vissza