Előszó
Így kezdődött
1956 végén disszidáltam. Az ellenforradalom fegyveres leverése már csaknem befejeződött, de az eszmei bajkeverés még fájó sebeket ütött - hol a gazdasági életen, hol emberi...
Tovább
Előszó
Így kezdődött
1956 végén disszidáltam. Az ellenforradalom fegyveres leverése már csaknem befejeződött, de az eszmei bajkeverés még fájó sebeket ütött - hol a gazdasági életen, hol emberi lelkeken.
Nem tudtam elfelejteni október végének és november első napjainak borzalmait, a véres és gyilkos lincseléseket, az alvilág tobzódását, az „ávósok" utáni hajszákat és - az antiszemitizmus felbolydulását. Nem bíztam a jövőben.
Átszöktem az osztrák határon, hogy új hazát keressek, ahol nincsenek ilyen szörnyűségek, s ahová - talán már egy-két hónap múlva - a feleségem és kislányom is követni fog . . .
De csakugyan követnek-e, hiszen a feleségem váltig ellenezte a disszidálást? És hol lesz, milyen lesz az új haza? Begyógyítja-e a régi sebeket s megóv-e újabbtól? . . .
Utam során jártam Ausztriában, Olaszországban, Izraelben. Érintettem Franciaországot, Görögországot, Ciprust, néhány órát töltöttem Jugoszláviában. Megismertem az izraeli életet, az izraeli népet. Megismertem az izraeli kommunistákat, s találkoztam Izraelben fasisztákkal is.
Most, hazatérésem után, szeretnék tapasztalataimról beszámolni. Az őszinte vágy, hogy híven elmondjam a „szabad világ"-ban szerzett tapasztalataimat, s ezzel az igazságot szolgáljam, talán ellensúlyozza könyvem irodalmi fogyatékosságait.
Vissza