Hasznos olvasmányok

Előszó

Részlet a könyvből:

Az 1896. esztendőben május 14-én a magyar nemzet és királya a VII. törvényczikkben vallásos áhítattal adott hálát a isteni Gondviselésnek, hogy az Árpádtól és vitéz hadaitól alapított hazát oltalmába fogadta, fejedelmeit bölcseséggel, népét erővel és önfeláldozó hazaszeretettel áldotta meg s az országot jó- és balsorsban segítve, annak lételét ezer éven át sok viszontagságközt is fentartotta. Az országgyűlés hódolt a királynak, I. Ferencz Józsefnek, a kinek dicsőséges uralkodása alatt az ország alkotmányos szabadságát és zavartalan fejlődését biztosítva látta. a király pedig törhetetlen bizalmát nyilvánította szeretett népének hűségében. "Szilárd alapjai ezek annak az áldásos összhangnak, melynek ereje a jövendő századok biztos haladásának is záloga." Ugyanakkor a nemzet a VIII. törvényczikkben hét emléket rendelt állíttatni az ország különböző pontjain. Munkácson, hol a honfoglaló magyarok először tartottak pihenőt; a Zoborhegyen, hol megtört az éjszaknyugati szlávaok ellenállása; Pusztaszeren, hol - az alföld megszállása után - Árpád és népe az első bölcs törvényeket hozta; a brassói Cenktetőn, annak emlékére, hogy a honfoglalóknak Erdély is meghódolt; Dévényben, honnan a magyarok a hazájokra törő nyugateurópaiaknak és Zimonynál, honnan a déleurópaiaknak annyi támadását verték vissza; s végre Pannonhalmán, honnan Árpád vezér gyönyörködve szemlélte a meghódolt Dunántúlt. Azonkivül vármegyék, városok, falvak szobrokban és képekben egymással vetekedve örökítették meg nagyjaik emlékét. Vissza