Hasznos mulatságok 1839. szeptember 7.

Előszó

Részlet:
"Ezen Szó: öszpontositás (centralisafio) napjainkban igen gyakran hallható ’s meg is alig van biztos és felre ismerhetlen érteimé. Két igen különböző ága van a’ központosításnak mellyet ismerni kell. Vannak érdekek, mik a’ nemzet minden részében élénk visz- hangzásra találnak, mint például a’ törvényhozás, és a’ népnek viszonya idegen népekkel. Vannak ismét más érdekek , mellyek csak egy részének lehetnek a’ körülmények ’s helyzet által nagyszerűek vagy kivihetők, mint például kereskedési vállalatok. Egy helyen ’s egy kézben öszpontositni azon elsőbben érintett hatalmat, törvényhozói öszpontositásnak nevezhetni ; a’ második hatalom öszponlosítását pedig igazgatóinak. Vannak bizonyos pontok, mikben az öszpontositás ezen két neme összezavartatik.—Igen természetes , hogy ha a’ törvényhozási öszpontosulás az igazgatásival egyesül, amaz általa roppant hatalmat gyakorol. Illy módon az emberiséget az engedelmességhez mindenben ’s mindenkor hozzászoktatja. Akkor már nem szükség neki erőszakkal élnie, szabadon tá- maszkodhatik szokásira, a’ körülmények szerint különválasztja , majd ismét egyesiti némelly pontokban. Az öszpontositás ezen két neme viszonyos segélyben részesíti egymást, sőt egymáshoz rokon, jóllehet nem hihetem hogy különválaszthatlan. XIV Lajos a- latt Francziaország a’ törvényhozásban a’ legnagyobb öszpontos:tó erővel bírt, miután ugyanazon egy ember , ki a* törvényeket szabta, adott nekik egyszersmind értelmet ’s ezért igen józanul mondható: L’état c’est moi. Mindazáltal XIV Lajos alatt sokkal kevésbé uralkodók az igazgatói öszpontosulás mint napjainkban..."
Vissza