Hasznos házi jegyzetek I-II.

Előszó

Nem vala szándékom, ezen gyűjteményt, melly körömön kivül fekvék, második kiadásban is nyújtani hazámnak; de számos felszólítások arra bírtak, hogy nyújtsam azt; mit annál készebb örömmel teszek, hogy az elsőbb kiadást most egyszersmind tökéletesítnem, s egy harmaddal bővítnem adaték alkalmam. Ezen felszólítások, s az első kiadás példányainak kapósan esett kelésök, nyilvános jelenségek előttem, hogy a munka haszonvehetőnek véteték, s ennélfogva ingerek levének nálam, azt még használhatóbbá és közebbé tenni.
Közönségesen tekintve, az illynemű dolgozásoknál, nincs könnyebb neme a könyvgyártásnak. Az európai literaturákban eláradt ezer efféle tárgyú könyvekből, egy ezer-egyediket raggatni öszve - nem igen fáradságos munka; de másként áll a dolog, ha illynemü jegyzetek, szerte a hazában, s annak háztartásaiból gyűjtetnek, s a lehetőségig gondos lelkisméretességgel válogattatnak öszve. Ezen esetben a munka, mint rokonságánál fogva becsesebb hasznosabb, úgy a hitelesség kivívása tekintetéből is fárdaságosabb leend. E jelen gyüjtemény jegyzeteinek legnagyobb része hazai, s hiteles honfiak s leányok próbái után vétetett fel. Ez tehát azon tekintet, mellyből talán, ezen gyüjtemény körül tett fáradozásomat, bár csekély részben is méltattatni követelhetem... Vissza

Fülszöveg

Péceli Fáy András (Kohány, Zemplén vármegye, 1786. május 30. – Pest, 1864. július 26.) író, politikus és nemzetgazda, a magyar reformkor irodalmi és társadalmi mozgalmainak egyik legtevékenyebb alakja.
Mikszáth Kálmán egyik Fáy Andrásról szóló írásában írta: ha nem Széchenyit illetné „a legnagyobb magyar” jelző, akkor ez Fáy Andrásnak járna ki, és ha nem Deák Ferenc volna a „haza bölcse”, akkor Fáy Andrást illetné ez a cím; így azonban csupán „a nemzet mindenese”.
Fáy mint író lépett először a nyilvánosság elé, de miután 1823-ban Pestre költözött – mint Pest vármegye tekintélyes vezetője – mindinkább a politikai és társadalmi téren fejtett ki tevékenységet. Erős gyakorlati érzékével, széles körű ismereteivel és nagy fogékonyságával igen korán, még Széchenyi előtt, fölismerte gazdasági és kulturális elmaradottságunknak az okait, s már 1825-ben egy javaslatot terjesztett be, megjelölve az orvoslás eszközeit (színház, szabad ipar és kereskedelem, jobb büntető kódex, erkölcsnemesítés, javító ház, törvénykezés és közigazgatás javítása, takarékpénztár stb.).

"Én az embereket három osztályra osztanám.
Az elsőbe tartoznának azok, kik sokat szeretnek, de magokat legjobban; a másodikba azok, kik csak magokat szeretik; a harmadikba jőnének azon pharisaeusok és írástudók, kik örömest akarnák elhitetni a világgal, hogy valami egyebet jobban szeretnek, mint magokat."
Fáy András Vissza