Előszó
- Elvtárs - nézett Szerencsénire Kronics -, úgy megbuktunk, mint Rottenbiller. Engemet az elvtársak még segítenek, amíg tudnak...szóval lerokkantosítanak, azzal annyi. Én magamtól megyek, naná hogy...
Tovább
Előszó
- Elvtárs - nézett Szerencsénire Kronics -, úgy megbuktunk, mint Rottenbiller. Engemet az elvtársak még segítenek, amíg tudnak...szóval lerokkantosítanak, azzal annyi. Én magamtól megyek, naná hogy nem fogok a faszistákkal majd itt egyezkedni, pláne, hogy még könyörögjek is nekik, azt már nem. Forradalmár vagyok, vagy mi a pince?!
Szerencsénit nem lepte meg a vallomás, elvégre Kronics elvtárs még a nagy ivászatok közben is megőrizte az elvhűséget, szigorúan vizsgálta az elázott viccmesélőket, akik fellazultak az ideológiai béklyóktól, és kétértelmű gondolatokat hintettek a harcostársak közé.
Akkor hát vége lett, kimondta a leghitelesebb személy, aki a Textilgyárban fellelhető volt, Kronics elvtárs, a káderes.
Amúgy tavasz volt és vidámság.
- ...elvégre még csak nem is hazudok...a gyomorfekély az faktum, azt is a dolgozó nép miatt kaptam, most meg ez a hála. A rosseb ott egye ki!
- Még meg sem volt a választás, mire ez a nagy sietség? - próbálkozott Szerencséni.
- Hülye vagy, Gyula, hülye vagy, elvtárs! Lepergett rólad a történelem, mint viaszkos vászonról a kipocsolt leves. Hát nem hallottál a haladó erők időleges vereségéről, he? Ennek megvannak az előjelei, aki figyel, magától rájön. Én pedig kisapám nem csak ösztönösen, de gondolkodva is rájöttem a gebaszra. Mert mitől jön el a bukás, na, hadd halljam!
Vissza