Hartyáni szakácskönyv

Előszó

Köszönet mindazoknak, akik ellesték, megtanulták szüleiktől, nagyszüleiktől az ételkészítés fortélyait, és őrizték az étkezési szokásokat. Talán nem is tudják, hogy ezáltal konyhájukban kincseket őriznek. Kincseket, amelyek segítségével képzeletbeli hidat építettek múlt és jelen ízei között.
Hidat, amelyen áthaladva őrizhetjük gasztronómiai szokásainkat, és formálhatjuk a jelen konyhaművészetét.
Ha Újhartyán gasztronómiai jellegzetességeit szeretnénk megfogalmazni, igen nehéz helyzetben lennénk. Hiszen konyhája sajátosan magyarországi német konyha, amelynek alapját a generációkon keresztül átörökített német étkezési szokások alkotják.
Különlegességé mégis az teszi, hogy a sváb gasztronómia művelői, déd-, és nagyszüleink tanultak, és tanítottak. A tradicionális alapanyagok, az ételkészítés fortélyai kiegészültek a szomszédoktól átvett szokásokkal, akik maguk is megismerték, és átvették bizonyos ételek, sütemények készítési módját.
A hartyáni gasztronómia az évszázadok alatt sokat változott. A XX. század elején a főzés alapanyagai még a földeken megtermelt termények a liszt, a bab, a káposzta és a burgonya voltak. Abból varázsoltak a konyhában, amit saját maguk termeltek. Az idő előrehaladtával az ételek készítésében azonban már érezhetővé vált az új környezet hatása, mindenekelőtt a paprika, mint új fűszer alkalmazása. Vissza