Irányzatok az etika történetében

Előszó

Ez az etikatörténeti válogatás ahhoz szeretne hozzájárulni, hogy hallgatóinkat megtanítsuk klasszikus etikai szövegek elemzésére, és egyúttal megismertessük őket az etikai gondolkodás néhány történetileg jelentős irányzatával.
A terjedelmi korlátokból adódóan nem törekedhettünk arra, hogy az etikai gondolkodás valamennyi jelentős irányzatát bemutassuk. Eleve abból indultunk ki, hogy ez a munka pusztán kiegészítője egy etikai kézikönyvnek, és legjobb esetben is egy etikai speciális kollégium tananyagát alkotja.
Az etikatörténeti szövegek olvasását és elemzését megkönnyíti bizonyos hermeneutikai ismeretek elsajátítása. A továbbiakban Vázlatosan ismertetjük azokat a hermeneutikai megfontolásokat, amelyeket az egyes irányzatokat bemutató szövegek elemzésénél irányadónak tartunk.
1. A hermeneutika valamely szöveg értelmének a megfejtéséhez nyújt módszertani elveket. Ezeknek az elveknek az alkalmazása azonban nem elégséges, sőt feltétlenül nem is szükséges a helyes értelem feltárásához, de hasznos útmutatásokat nyújthat hozzá.
2. Az értelem feltárása előfeltétele a megértésnek. A megértés valamely feltételezett értelem gondolati befogadása és egyúttal annak magyarázataként való elfogadása, hogy a szerző az adott szöveget pontosan az általunk feltárt gondolati tartalom kifejezési formájaként hozta létre.
3. A szöveg értelmét csak megfelelő ismeretháttér birtokában tudjuk feltárni. Minthogy a szövegek az esetek többségében rövid töredékek, így megértésük bizonyos filozófiatörténeti és etikai tudást előfeltételez.
4. Előfordulhat, hogy az olvasó (tanár és hallgató) már találkozott a megadott szöveggel és egy bizonyos előzetes értelmezést már elfogadott. Nagyon lényeges, hogy az újraolvasásnál függessze fel korábbi felfogását, és próbálja meg előítéletmentesen elemezni a szöveget. Csak ebben az esetben van esélye arra, hogy korrigálja esetleges téves felfogását. Vissza