Előszó
Gazdag és mélybevilágító életkép a régi Magyarországból. A derűre hangolt szólamok mögött sokszor egyéni tragédiák húzódnak meg. Ezért is a darab minden vígjátéki kiválósága dacára, gyakran drámai menetű. Különösen áll ez az első felvonásra, melynek végén egy kedves-könnyelmű huszárfőhadnagy sorsa a tragikus összeroppanás szintjébe lendül. A drámai feszültség felvonásról-felvonásra enyhül, - egyre több derű és vígjátéki helyzet, humor és komikum merül fel. És végül a rég várt boldog kiegyenlítődés árad el a színpadon és a nézőtéren.
A szerepek önmagukat jellemzik. Csupa hús és vér figura, az életteljesség minden zamatával és meggyőző erejével. Stromm huszárezredes a régi közös hadsereg kérlelhetetlen fegyelemtartó ezredparancsnok tipusa, de akinek lényén és uniformisának minden feszességén áttör a nobilis úr és lélek. Noszty Pál a gentry képviselő, könnyű jó svádájú, meggyőző beszédű, lekötelező modorú ember, akit a legmostohább helyzet adottságai közül is kivezet biztos szimata és egészséges okossága. Persze nem retten vissza, ha kell, a cél érdekében, holmi kisebb csalafintaságtól se. Noszty Feri, a fia, pontosan az a kedves, romlatlan szeretetreméltó huszárfőhadnagy, aki ártatlanul idézi magára a végzetet. Megfosztják rangjától és mocsoktalan uniformisától, kirabolják ezzel álmát és életét, de űri gavallériával állja és vállalja délceg-keményen. Fiatal, meleghitű és hangú lélek, tudatlan és járatlan az élet árnyékosabb oldalán, mint aki megszokta az egyenes és napfényes utat. Báró Kopereczky kedves, mindvégig mulatságos figura, csak nem szabad eltúlozni szinészileg. Vilma, a felesége, - mindig odaadó jóságos és melegszívű asszony. Bubenyik, a minden hájjal megkent ravasz tót és a hétpróbás öreg ripacs aranyos humorú keveréke. Tóth Mihály, az Amerikát járt, meggazdagodott, öntudatos, keménykötésű magyar tipusa. Felesége nem tud sehogy se beilleszkedni a változott életkörülményekbe, állandó derűtfakasztó beszédű és kuszaságú lélek. Mari, a lányuk már Amerikában nevelődött. Kedves, romlatlan naivitás, közvetlenség, de ha kell, energikusság jellemzi.
Szinészi és rendezői szempontból az első felvonás rójja a legnagyobb nehézségeket a rendezésre. Itt minden kis nüansznak, még a tömegjelenetekben is, - hatnia kell. Ügyelni kell az exponált helyzetek megoldását célzó utasításokra. A darab javarészében gyors előadási tempót igényel. Kivétel ez alól természetesen a sok drámai helyzet, melyek fojtóan feszültek.
A díszleteknek, - amennyiben nem áll rendelkezésre a teljes naturalisztikus megoldáshoz szükséges anyag, inkább egyszerűeknek, mint hamis hangulatot kiváltóaknak kell lenniök. Áll ez különösen a III. felvonás szabadban játszódó színpadára.
A szerkesztő.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal