Ecce homo

Előszó

1868-ban a Münchenből hazatért Munkácsy egy friss zsánerképpel jelentkezett az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításán. A Lakodalmi hívogatók egy kellemes hangulatú, ízes magyar életkép volt. Munkácsy komoly elismerésére vágyott, különösen szerette volna az öreg Harsányi Pálnak, a Társulat elnökének tetszését elnyerni ezzel a képpel. Harsányi vágya és célja az volt, hogy megtalálja azt a festőt, aki Petőfi modernségével és természetességével képes megalkotni a magyar élet képeit. Ott állt tehát az ifjú festő s a Társulat elnöke a festmény előtt, mikor Harsányi Munkácsy vállára tette a kezét, s így szólt: "Csak egyet mondok, öcsém: maga az én emberem."
Hogy pontosan mi hangzott el kettejük között, nem tudjuk, de az unoka, Harsányi Zsolt regényében ez az a mondat, amire az addig saját útját és hangját kereső "Miska" várt. S képzeletben ugorjunk előre néhány évtizedet! Munkácsy szelleme ott áll a késői unoka mellett, vállára teszi a kezét, s azt mondja: "Öcsém, maga az én emberem, maga fogja megírni életem regényét..." Történhetett volna így is, hiszen Harsányi Zsolt, Harsányi Pál unokája, a kiváló műfordító, librettóíró, újságíró és színházi szakember 1934-ben megírja az első nagy Munkácsy-regényt. Nem művészettörténeti monográfiát, nem tudományos esszét ír, hanem regényt, s természetesen szokásához híven mindjárt ezeroldalast. Harsányi Zsolt regényéről mindenki hallott, de alig akad valaki is, aki olvasta volna. Pedig jó regény, még azt is meg mernénk kockáztatni, hogy remek regény. Egyetlen hibája talán csak az, hogy 1943-as negyedik kiadása óta nem jelent meg, így gyakorlatilag hozzáférhetetlen mű. Vissza

Fülszöveg

Közel hetven év után ismét kezünkbe vehetjük szüleink, nagyszüleink sokat emlegetett, legendás Munkácsy-regényét, Harsányi Zsolt Ecce homóját. Egy régi könyv új kiadása, ami azonban mégis az újdonság erejével hat. Képek, fotók teszik élményszerűbbé az egyébként is élvezetesen megírt regény olvasását. Egy regény, melyben szemtanúi lehetünk az Ásító inas, a Golgota vagy épp az Ecce homo megszületésének. Munkácsy Mihály regénye ez, amelyben megelevenedik a 19. század miliője a békéscsabai asztalosműhelytől a bécsi, düsseldorfi és párizsi festőműtermekig, a magyar pusztától a fényes francia palotákig.

"Az első nap már veszedelmes volt a tolongás. A lapok teleharsogták az országot a remekművel. A Pesti Hirlap két tárcát íratott róla, egyiket Radó Antallal, másikat Kenedi Gézával. A többi újság is kitett magáért. Miskát, mikor kilépett az Angol Királyné kapuján, azonnal embergyűrű vette körül. Minden lépését éljen kísérte. Ha fogaton robogott valamerre, megállt az utca népe és kendőt lobogtatott.
- Mit szólsz ehhez? - mondta megindultan a mellette ülő Cécile-nek.
- Kedvesek - felelte az asszony, de arcán látszott a féltékenység. Az asszonyoktól már nem féltette az urát. De a hazájától annál jobban." Vissza