Uj Idők 1943. január 16.

Előszó

Részlet:
Mátyás király

Fél ezredéve annak, hogy Hunyadi - vagy ahogy akkor szerették mondani, Vajdafi - Mátyás megszületett. Egy-két esztendővel nem tud pontosan számolni a tudomány; még ma is vita folyik arról, hogy vajon tizenhat éves volt-e, mikor Magyarország királyává választották, vagy tizennyolc. De alkalmasint most ülhetjük meg ötszáz éves fordulóját annak, hogy a világra jött.
Ki volt ez a Mátyás? Mi volt meseszerű és csodálatos pályája? Felelet: a magyarság sóhajtása volt a honfoglaló Árpád-vér felejthetetlen fajisága után. Harminc esztendőre megvalósult tündérálom, amelyből ismét idegen uralom, majd évszázadokra szóló borzasztó csapás árán kellett Mohácsnál felébredni.
Történelmünk kevés nagy magyar ragyogó személyiségével gazdálkodott rosszabbul, mint a Mátyáséval. A nemzeti álszemérem könnyelműen egy más fajtának ajándékozta származását, amely aztán sorsdöntő időkben nem is késett ebből propaganda-tőkét formálni. Most itt a tanulság: az a történelem, amely szépít és füllent, csak nagy kárt okozhat egy nemzetnek. Mátyás király igazi származása most már körülbelül tisztázódott. De ötszáz évig ezer, meg ezer munka szajkó módján kerepelte a kegyes hazugságot, míg végre a mi korunkban a szókimondó történetírás új etikája Hóman-Szekfű nagy művében nyomdafestéket adott az igazságnak. Mátyásban nem volt semmi román vér soha. Pontosan: háromnegyed résznyi magyar vér volt benne, és egy negyedrésznyi luxemburgi. Ez a negyedrész nyugati vér apja révén származott beléje: most már bizonyosnak tekinthető, hogy Hunyadi János természetes fia volt Zsigmond németrómai császárnak és magyar királynak. Vissza