Előszó
Részlet a könyvből:
A féltékeny költő.
A költő szólt a művésznőhöz:
„Megcsalsz, megcsalsz, te átkozott!
Vergődő lelkem már a félté-
Kenység folytán elkárhozott.
Láttam tegnap, ne szólj...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A féltékeny költő.
A költő szólt a művésznőhöz:
„Megcsalsz, megcsalsz, te átkozott!
Vergődő lelkem már a félté-
Kenység folytán elkárhozott.
Láttam tegnap, ne szólj te démon!
Úgy néztél a huszárhadnagyra,
Mint... mint... szóval, kedves művésznő,
Ön megcsal és ne is tagadja!"
Megjegyzendő:
A művésznő a szóban forgó keddig
A huszárt nem is látta eddig.
Egy szép nap újra szólt a költő:
„Ahá, ahá, most úgy teszel,
Minthogyha, kérlek, rá se néznél,
De én rajtam túl nem teszel
Te nő, te nő, vesédbe látok
Egyetlen éles pillantással.
Amért nem néztél a huszárra.
Azért tudom, hogy megcsalsz mással!"
Megjegyzendő:
,A művésznő ekkor már nem volt veszteg,
A huszárral nagyon szemeztek.
Vissza