Előszó
Ahogy a szemlélő egy vízcseppben a tengert, úgy láthatja Varga József professzor úr életsorsában és életművében az emberi életet, történelmét. Valóságban egy értékes könyvet, igazában véve egy...
Tovább
Előszó
Ahogy a szemlélő egy vízcseppben a tengert, úgy láthatja Varga József professzor úr életsorsában és életművében az emberi életet, történelmét. Valóságban egy értékes könyvet, igazában véve egy tükröt tart kezében a Kedves Olvasó. Az elmúlt század szinte minden emberi, magyar, európai és hívő keresztény reménysége, fájdalma és öröme benne foglaltatik mégpedig úgy, hogy a szenvedés kohójában egy tiszta, érett, kijegecesedett tiszta emberség asszimilálta és így tükrözi azt vissza. Érdemes végig olvasni, érdemes végig elmélkedni! A XXI. század elején mindaz, aki tudatosan él, gondolkodik és cselekszik, már az elmúlt század embere. Látásmódunkat, megközelítéseinket magunkban hordva szemléljük a gyorsan múló időt. A rohanásban meg kell állnunk, hogy tudatosítsuk, mi is történt, mit történik, milyen történetnek vagyunk részesei, vagy kiszolgáltatottjai, esetleg áldozatai. Varga József professzor úr a múlt század igaz magyar tanúja. Apám nemzedéke, ezért jobban értem életét, szenvedéseit és örömeit is. Félelmetes korszak gyermekei voltak ők, de nyugodtan írhatom úgy, hogy ők is. Két világháború között születtek, fejlődésükre, nevelésükre árnyékot vet a közvetlen fájdalmas múlt, de a még nem ismert gyötrelmes jövő árnyéka is, a fenyegetettség réme is jelen volt. Bizonyos értelemben „mesterséges magyar világban", pontosabban történeti kényszerűség világában cseperedtek fel és nem abban a környezetben, világban élhettek felnőttként, amire készültek. Ez a megállapítás azokra is vonatkozik, akik Magyarország határain belül maradtak és azokra is, akik bárhol a nagyvilágban kívül éltek, önkéntes száműzetésben éltek. A „kizökkent idő'' a sok szenvedés ellenére sem \olt orvosolható. Feloldhatatlan ellentétek között kellett leélni életüket. Amikor utolsó éveikben a szabadság új lehetőséget villantott eléjük, fájdalmasan kellett látniuk, hogy a „régi világ" már nem restaurálható ügy, ahogy arra tiszta szándékkal, érett tudással vágytak.
Vissza