Előszó
Részlet a könyvből:
- Ó, az ördög vinné, - nevetett Nelly és felugrott a vendég mellől, hogy a telefonhoz menjen. Felvette a kagylót, befogta tenyerével, úgy suttogta: - bocsásson meg, mindjárt...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Ó, az ördög vinné, - nevetett Nelly és felugrott a vendég mellől, hogy a telefonhoz menjen. Felvette a kagylót, befogta tenyerével, úgy suttogta: - bocsásson meg, mindjárt kidobom innen ezt a telefont, - aztán belebeszélt kedvesen, - halló? Igen, én vagyok...
Úgy állt, hogy a vendég is láthatta arcát. Láthatta, hogy mosolyt nyom el, amikor megismeri a telefonáló hangját. Kicsit mintha elpirult volna.
- Nem, - mondta a kagylóba és a vendégre nézett, - vendégem van. Igen, már hazajöttem, de nem egyedül.
Aztán, a válasz után: - Nem tudom.
Aztán megint:
- Igazán sajnálom . . . Hogyan? ... .Jó ... A viszontlátásra ... Igen, hogyne ... Á, dehogy .. . Jó, hát kettő tájban ... Nem, nem dehogy ...
Letette a kagylót. Visszament a vendéghez. Cigarettát kínált, maga is vett, rágyújtottak. Töltött a pálinkás poharakba, közelebb tett egy hamutartót, maga is leült a szemközti nagy karosszékbe. Közben látszott rajta, hogy valamilyen okból húzza az időt.
Vissza