Ezek a pesti gyerekek

Előszó

Részlet:

"A költözködés mindig izgatta Klimkó Gabi képzeletét. Úgy gondolt a költözködésre, mint valami csodálatosan kalandos vállalkozásra. Néha, amikor bútorral, edénnyel, ezerféle háztartási limlommal megrakott társzekeret látott, valami ellenállhatatlan vonzásnak engedve, melléje szegődött és utcákon át kísérgette a kocsit. Amíg ballagott a kocsi mellett, elképzelte, hogy ő maga költözködik. És ez valami szorongó, és egyúttal kellemesen bizsergető érzéssel töltötte el a szívét. Akkoriban, a Budapest felszabadulását követő időkben, vagyis 1945 elején, alaposan kivehette a részét ebből a különös szórakozásból, hiszen azokban a hónapokban úgy tünt néha, mintha a fél város költözködne, helyet cserélne a város másik felével. A rombadőlt házak tövében, a hulladék- és törmelékhalmok között kézikocsik zörögtek, társzekerek nyikorogtak. Az egyiken csak egy barna, polituros szekrény ingott és esetleg egy szita trónolt valami foltos zsák tetején. A másikon viszont széles karosszékek terpeszkedtek, magasra tornyozott bútorhegyek haladtak távoli és rejtelmes célok felé. Gabi felelősségteljes arckifejezéssel lépdelt a nyomukban. Első szempillantásra látni lehetett rajta, hogy az egész alkotmányt őrá bízták. Ő, Klimkó Gábor harmadosztályú tanuló felelős azért, hogy egy szög sem vesszen el a szállítmányból. Egyszer, egy arrahaladó üres kocsi bakjáról le is kiáltott hozzá a kocsis:
- Fiatalember, nem kellene még egy fuvar?
Gabi boldog volt, hogy költözködőnek nézték, de nem mutatta, hanem csak méltóságteljes arccal intett, hogy nem kell és költözködött tovább." Vissza