Előszó
Tisztelt Olvasó!
Magyar afrikanisztika? A kérdőjel jogos. Magyarország számára Afrika mindig távoli kontinens volt. Ebből az országból is elindultak ugyan néhányan, hogy felfedezőként, tudósként...
Tovább
Előszó
Tisztelt Olvasó!
Magyar afrikanisztika? A kérdőjel jogos. Magyarország számára Afrika mindig távoli kontinens volt. Ebből az országból is elindultak ugyan néhányan, hogy felfedezőként, tudósként bejárják a földrészt, mint Magyar László, Teleki Sámuel vagy Torday Emil, de teljesítményeik elszigeteltek maradtak, generációk múlva találtak csak követőkre. Akadtak természetbúvárok és vadászok, mint Kittenberger Kálmán vagy Széchenyi Zsigmond, akik kalandjaikat és benyomásaikat nagyszerű útleírásokban osztották meg olvasóikkal, és sokakban vágyat ébresztettek, hogy kövessék nyomdokaikat. A 20. században már művészeket is megkapott az afrikai kultúrák titokzatos világa és közvetlen embersége, tanú erre Babits Mihály, Radnóti Miklós. A sok, különféle indíttatás ellenére mégis azt mondhatjuk, hogy csak az 1960-as évektől, az afrikai országok többségének függetlenné válása után jutottak el magyarok nagyobb számban a Szaharától délre eső országokba újságíróként, tudósként, mérnökként, agrárszakemberként, közgazdászként, vállalkozóként, azóta beszélhetünk az ismeretek halmozódásáról. Az érdeklődők körének kiszélesedése vezetett először afrikanisztikai kutatási program megszervezésére az 1980-as években, majd a Magyar Afrika Társaság megalakulására 1992-ben. Időközben megindult az Afrikanisztika Oktatási Program az ELTE Bölcsészettudományi Karán és más tudományok keretében is folyik Afrikával kapcsolatos ismeretek továbbadása. Főként ennek köszönhetően felnőni látszik egy új generáció, amely nem csupán kiváncsisággal és lelkesedéssel tekint az egykor távoli földrész felé. Tagjai számára már egyre természetesebb, hogy Afrikában, a helyszínen vagy a korábban elérhetetlennek hitt európai levéltárakban kutasson, azaz adottak a lehetőségek, hogy valóban Afrika tanulmányozásának szentelhesse életét. Ennek az új generációnak a megjelenése, hite és akarása is hozzájárult ahhoz, hogy a Társaság vezetése most érzi elérkezettnek az időt önálló afrikanisztikai folyóirat kiadására. Szándékaink szerint a folyóirat a Magyarországon, különféle tudományok keretében folyó, Afrikával kapcsolatos kutatások fóruma lesz és tájékoztat a nemzetközi afrikanisztika újabb eredményeiről. Reméljük továbbá, hogy elismert szakemberek, pályakezdők és leendő afrikanisták írásai együtt jelennek meg - a tudományok elkötelezettjei mellett azoké is, akiket Afrika egyszerűen csak „megfertőzött", akik a természet, hangulatok vagy kultúrák foglyai maradtak.
Ezen gondolatok jegyében indítjuk útjára a folyóiratot.
A Szerkesztőség
Vissza