Három színműfordítás az első magyar színtársulatok korából

Előszó

Részlet:

Az első magyar színtársulatok szerepét, valamint e korszak színműírói és színműfordítói tevékenységét nem sikerült még olyan részletességgel feltárni, hogy mindezeket a magyar társadalom fejlődésébe ellentmondás mentesen, nyitott kérdések fenntartása nélkül illeszthetnők be. Ez részben abból adódik, hogy a jelen, sőt a múlt század színháztörténeti vonatkozású kutatása egészen más módszereket igényel, mint e legkorábbi szakasz megvilágítása. Ekkor a magyar színjátszás nemcsak színészi teljesítmény volt, hanem sok másféle teljesítmény is egyúttal: a magyar színésznek egyben nyelvújítónak is kellett lennie ekkor, hogy a színjátszás számára még kellően nem csiszolt magyar nyelvet e célra alkalmassá tegye, az ekkori színésznek színműfordítói képességgel is rendelkeznie kellett, a magyar színész-színigazgatónak rendkívüli szervezői készséget kellett tanúsítania, hogy a színészi összjáték hazai hagyományait, gyakorlatát megteremtse, és színtársulatát egyáltalán összetartsa. A színész-mesterséghez sokszor lekicsinyléssel viszonyuló közvélemény- előítéletekkel is meg kellett küzdeniük a korai magyar színészeknek, akiknek a maitól egészen eltérő kapcsolatuk volt a közönséggel. Az ekkori társulatvezető-színészeknek a korabeli hatósági emberekkel, engedélyezési fórumokkal való simulékony bánni tudás kifinomult érzékével kellett rendelkezniük. A magyar színészet korai szakaszának megnyugtató feltárása tehát több stúdium összefogása alapján, a színháztörténet, a nyelvtörténet, a folklór, a szociológia és nem utolsósorban a könyvtörténet, valamint a közigazgatás történet segítségével oldható csak meg kielégítően. Vissza