Három szerelmes asszony

Előszó

Részlet a könyvből:

A Piavén innen, a Grappa lábánál futó út mentén ezerkilencszáztizenhét novemberének első napjaiban még béke uralkodott a kis falvakban és a földeken. Háborús béke, természetesen. Ennek a vidéknek lakói - legnagyobbrészt földművesek - megszokták már a katonák éjszakai táborozását, csapatok és szekerek gyakori átvonulását, a lármás, de vidám frontmögötti életet, hiszen a háború idestova két és fél esztendeje tartott már. Mindenszentek és halottak ünnepe szelid komolyságban telt el, mint minden évben: harangzúgás, körmenet a kicsiny temetőbe, virág és imádság a frissen felhantolt sírok felett, családi összejövetelek esténként minden házban, hogy elmondják a rózsafüzért újborral öntözött gesztenye mellett. A termés ebben az esztendőben meglehetős volt; a hordókban és a kádakban - hol több, hol kevesebb - de bor volt mindenütt; dombok bora és a síkság bora, hiszen a Piave és a Brenta közötti vidék, amint tudjuk, lépcsőzetesen ereszkedik le a Monfenera, a Monte Tomba és a Grappa lejtőin a szelíd asolói dombok és az Ezzelinók dicsőségét hirdető helységnevekkel tarkázott síkság felé. Vissza

Fülszöveg

Salvator Gotta, a D'Annunzio emlékére alapított irodalmi díj első nyertese egyike ma a külföldön is legismertebb olasz regényíróknak. Hazájában és Európa legtávolabbi könyvpiacain elsősorban annak köszönheti elvitathatatlan sikerét, hogy írásainak igazi tárgya, történetei mozgatója mindenkor a két legszebb, legigazibb,, örök emberi érzés: a szeretet és a szerelem. Gotta regényalakjai mind harcoló, szenvedő, az életet egész valóságában élő hús-vér emberek. Forró latin szenvedély fűti őket; az intuíciót, a finom megérzéseket mindig a száraz, hideg okoskodás elé helyezik. A szerelmes asszonyi lélek mélységeit; boldogságát és gyötrelmeit nagy emberi megértéssel és finom költészettel tárja elénk. Alakjai ma élő, ízig-vérig modern emberek, de a férfi és nő harcában, az örök emberi vonások melleit mindenütt megtaláljuk a félreismerhetetlen és annyira jellegzetes olasz szellem megnyilatkozását. Gotta azonban nemcsak az olasz léleknek, de az olasz földnek is kitűnő ismerője és rajongó fia. Minden könyve Itália egy-egy városának, egy-egy hangulatos, kedves vidékének képét vetíti elénk új vonalakkal, új színekben.

Salvator Gotta legújabb és talán egyik legszebb, legmélyebb regénye. A világháború utolsó esztendejének vérzivatarában találkozik először a férfia és az asszony. A Monte Grappa, a Piave és a Brenta ma már történelmi emlékű vidékén indul meg a történet. Ezerkilencszáztizenhét őszén repülőtámadás sepri végig a venetói síkságot. Az egyik rózsaszínűre festett kis villában két fiatal, szenvedélyes szívet egymáshoz kerget a körülöttük tomboló gyilkos vihar, amely őket sem kíméli meg, s a csodálatos, forró éjszak hajnalán egy repülőbomba a kis álmodó rózsaszínű házacskára zuhan és nemcsak azt, de lakója alig pár-órás fiatal boldogságát is romba dönti. Húsz esztendő mulva folytatja az író hőseinek történetét. Velence nyári ragyogásában járunk a szűk, zegzugos calléken, s a romantikus canalékon, de nemcsak a régi templomok és múzeumok kincsei, s a Merceria gazdasága tárul fel előttünk, hanem a zárkózott, százados tradíciókat őrző, előkelő patricius paloták belső élete is. Gotta meleg színeket, pompát kedvelő tolla talán egyetlen írásában nem ragyog úgy, mint ebben a könyvben. A mai velencei arisztokrácia életét írja meg a csipkés homlokzatú, márványerkélyes palazzókban, a lidói Excelsior filmversenyeinek nemzetközi forgatagában és a laguna sportja, a nagy vízimadár vadászatokon. Ebben a környezetben vívja meg harcát három szép, előkelő és okos asszony a férfiért, s a három közül az győz, akit a legtisztább, legszebb érzés vezet; az önzetlen, igazi szeretet. Vissza