Előszó
Részlet a könyvből:
Niem ettem.
Január 8.
Megismerkedtem a spirochaeta pallidával. De nagyon összezavarom. Zúg a fejem és képtelen vagyok rendezni gondolataimat. Gyomrom korog, mint valami mélységes kráter. Nem első eset, -- de nehéz elviselni sok időn keresztül.
Nem ettem semmit!
Egy erős akaratösszpontosítás és talán sikerül naplómnak vallani a történtekről.
Tegnap egész nap nem ettem és nagy erőszakkal hívtam szememre az álmot. Alig aludtam el, lázas álomba estem. Elaludtam, de a színes álmok sem tartottak soká. Hajnal felé lehetett az idő, mikor nagy szomjúságra ébredtem fel. Igaz, azt nem tudom megmondani, szomjúság volt-e az, vagy éhség?
Enni nem ehettem és így ittam.
Ajkam forrósága rettenetes volt, cserepes, kínzó szárazság karcolt. Beburkolóztam szakadozott takaróm közé, míg végre kábult álomba estem. Azt hittem, hogy a vég közeledik.
Fáradtan ébredtem és agyamban a halál ördöge kavargott. Nincs erőm az ébren álmodozáshoz.
Meghalok!
A halál az élet nyeresége. Nyereség... az élet becsapása. Nyereség, - hogy az élet fogasa a test, széjjelmálik és az emberi fájdalom megszűnik. Csak azt nem tudjuk megmondani az életben, hogy a test fáj-e, mikor fájdalmunk van, vagy pedig a lélek?
Kopogtatnak!
Az egyik modellem volt itt és kenyeret hozott.
Vissza