Előszó
Az Orange folyó partjain. 1854 január 27-én, óriási szomorúfűz alá telepedve, két férfi beszélgetett egymással, figyelmesen vizsgálván beszélgetés közben az Orange folyó habjait.
E folyam...
Tovább
Előszó
Az Orange folyó partjain. 1854 január 27-én, óriási szomorúfűz alá telepedve, két férfi beszélgetett egymással, figyelmesen vizsgálván beszélgetés közben az Orange folyó habjait.
E folyam ugyanaz, melyet a hollandiak Grote-Strom, a hottentották Gariep néven ismernek, és bátran versenyezhet Afrika három fő életerével, a Nilus, Niger és Zambezi folyamokkal.
Az Orange folyamnak is megvannak az áradásai, kiöntései, örvényei, vízesései.
Néhány utazó, aki útleírásában e folyammal foglalkozik, - például Thompson, Alexander és Burchell, - nagy elragadtatással beszél az Orange habjainak kristálytisztaságáról s partvidékének elbájoló szépségéről.
E ponton az Orange folyamnak a Duc-York hegysor felé közeledő partjai valóban elragadó látványt nyújtottak.
Áthághatatlan sziklák, óriási kőországút, az idők hosszú folyamán megkövesült fák, mély barlangok, járhatatlan, a telepesek fejszéjét még nem ismerő őserdők, mindezek, a Gariep-hegység által mintegy keretbe foglalva, hasonlíthatatlan szépségű tájképet alkottak.
Itt a túlságosan szűk mederbe szorult habok, mintha csak a föld eltűnt volna alóluk, négyszáz lábnyi magasságból rohannak alá.
Vissza