Három nemzedék II.

Fülszöveg

A csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó 1952-ben adta ki Veres Péter "Három nemzedék" című regénytrilógia első kötetét a "Szolgaság"-ot. A regény a szlovákiai magyar olvasóközönség körében osztatlan, nagy sikert aratott. Most a trilógia második kötete, az önálló regényt alkotó "Szegények szerelme" került az olvasóközönség kezébe, amely Balog Jani fiatal parasztlegény életének további útját rajzolja meg, 1913 őszétől 1919 februárjáig. Hová fejlődött az a gyepsori legény húsztól huszonhatesztendős koráig? A "Szegények szerelme" feltárja a szegényparaszti élet hátországát, megmutatja a munka és a harc frontja mögött rejtőzködő erőket: a szenvedélyes szerelem kincseit, a boldogság féltve őrzött fészkeit. S miközben Veres Péter mesteri tollal írja le Balog Jani és Varga Julcsi kezdődő, kibontakozó és beteljesülő szerelmének minden rezdülését, figyel és számontartja a szülők, a család aggodalmát és gondoskodását, a leány - és legény - cimborák sorsát, az egész gyepsor belső életét - nemcsak annak bizonyságát adja, hogy keresztül-kasul ismeri a paraszti életet, szereti a népet, hanem annak bizonyságát is, milyen mélyen azonos ezzel a dolgozó parasztsággal.
A falu nem önmagában él. Veres megmutatta az összefüggést, amely a gyepsoriak sorsa és az egész ország helyzete között fennáll. "Azok a százezrek - írja, - akik a jobbágyfelszabadításkor föld nélkül maradtak, akkorra már milliókra szaporodtak s ha még eleinte vagy Amerikába vagy a városokba és a bányákba mehettek, most már sehová sem mozdúlhattak. Közeledett a világháború, bezáródott a nagyvilág kapuja és különösen az Alföldön... majdnem egymást ette az ember, már a munkáért is marakodott. Az uraknak a leghuncútabbja és...a szegényeknek a legelkeseredettebbje már úgy látta: egyetlen megoldás a háború, mert sok az ember."
A gyámoltalan paraszti közvélemény, ha ellene is volt, hogy a háború elkerülhetetlen, úgy tudta, ebben a nagy bajban, ha urak csinálták is, és ha az urak parancsára is, legalább az egyéni tisztességért helyt kell állni. Veres Péter regényében megmutatja, miként hatott a félfeudális akkori magyar kormányzat országos politikája és "nevelőmunkája" a paraszokra, de megmutatja azt is, milyen változásokat idézett elő a háború a parasztok fejében, s miként erősödött a munkásmozgalom eszméinek hatása is a dolgozó paraszti közvélemény alakulására.
Nagyjából ez a társadalmi és történelmi keret, amelyen belül Veres Péter életteli színekkel és páratlan gazdagsággal rajzolja meg Balog Jani szerelmének, katonáskodásának történetét. Balog Jani és Varga Julcsi egyéni, családi boldogságra való törekvése jut kifejezésre ebben a házasságban s mi odáig történik: az érte való rengeteg gond, munka, szorongás és ezekkel együtt a mostoha sorstól kiverekedett vagy ellopott sok szép és boldog pillanat, mind azt érzékelteti, mennyire közös és jogos ez a törekvés a Balog Janihoz és Varga Julcsihoz hasonló százezrekben, milliókban.
A két fiatal célja nem esik túl a hagyományos paraszti elképzelések határán. Az utat is, amelyen céljuk felé haladnak, a hagyományok tiszteletben tartásával, a paraszti erkölcsöknek és szokásoknak engedve teszik meg. Alakjaikon keresztül nem lezárt, külön paraszti világot, de jellegzetesen paraszti szemléletet, gondolkodásmódot örökít meg az író.
Veres Péter hatalmas élményanyagából írta könyvét. A könyv számos felejthetetlen szép részlete bizonyítja, hogy ez a félreismerhetetlenül egyéni ábrázolásmód és stílus egy nagy író sajátja, aki módszerét fejlesztve egyre mélyebbre hatol a jelenségek ábrázolásában, a valóságnak egyre több színét kelti új életre és stílusa, gazdag nyelve újabb-újabb értékkel gyarapszik. Aki elolvassa Veres Péter új művét, lelkileg meggazdagszik, mert igaz, nagy írónak a való életről szóló őszinte és mesterien megírt művével ismerkedhetett meg. Vissza