Három nemzedék I.

Előszó

Részlet a könyvből:

A TANYA, Feketehalom, lapos dombon fekszik. A cselédházak, istállók és hodályok a halom hosszában húzódnak sorba, apró ablakaikkal arccal délkeletnek. Szemben velük szekérszínek, kifogóhely, kovácsműhely. A kovácsműhely végénél magas állványon a csengő, amellyel a früstököt, delet jelzi a kulcsár, aki a csengővel szemben, a béresgazdával egy lakásban lakik és aki a magtárba menet-jövet megrázza a csengőt és ellop elő - hátul egy-két perce
A hosszú tanyát az egyik végről, északnyugatról a kastély zárja le, amit az „udvar"-nak neveznek. Előtte díszfák, mögötte gyümölcsöskert. A másik végéről a sőreistálló zárja keresztbe, amelynek a háta mögött a szénáskert húzódik nagy árkok és fasorok között ki a határ irányába. A nagy magtár, virító tojássárga színével és apró, lyukszerű, de rácsos ablakaival oldalt áll, hogy a kastélyból is, a cselédházból is, az istállóból is szemmel lehet tartani.
A gyerekek, Balogh Jancsiék a cselédházak megett, lenn a hajlásban, a gyepen tekéznek. A gyepen, itt a tanya alatt, nincsen virág, még fű se nagyon van, csak disznóganéj és birkamogyoró, mert a kondás is, a kospásztor is itt, a disznókút mellett hajt ki a mezőre, itt várja össze reggel 'a csürhét és innen ereszti este haza. A várakozó jószágok kínjukban és unalmukban sok trágyát elhullajtanak.
Egyetlen növény, ami kitart itt, még a nevét sem tudja senki, nem eszi meg semmi, nem árt neki semmi, sem szárazság, sem vízáradás, sem a falkás jószág sűrű lába, ritkásan elszórt, féllábszárig érő sötétszürke bokrok. Olyan, mint a csalán, de nem csíp, nem büdös, és nem is jószagú. A ganéj között kukacoló, bogarászó csirkéknek jó menedék, ide futnak, ha héja közelít s a kotló itt fürdi ki a bokrok tövében, a pernyésen poros földben, a tolla közt futkosó, bőrét ingerlő tetveit.
Vissza