Előszó
Jaurés! Somogyi! Matteotti!
Három mártírról beszélnek e lapok. Igen. Vértanukról és nem áldozatokról. Mi a különbség a kettő között? Sok.
A vértanuk akarva vállalják szerepüket;...
Tovább
Előszó
Jaurés! Somogyi! Matteotti!
Három mártírról beszélnek e lapok. Igen. Vértanukról és nem áldozatokról. Mi a különbség a kettő között? Sok.
A vértanuk akarva vállalják szerepüket; megfutamodhatnának a Végzet elől, de nem teszik, mert tudják, hogy vértanuságukal a Holnap útirányát jelzik.
Az áldozatok nem kerülhetik el sorsukat és nem válogathatnak a lehetőségek között; ha akarnának, sem állhatnának ki az Idő sodrából, ahová származásuk, helyzetük, bőrük színe, vagy valami, amit Véletleimek hívnak, taszította őket.
Ilyen áldozatok voltak, például, a XX. század első világháborúja alatt és után az örmények, akiknek époszát Franz Werfel készítette el a „Musa Dagh negyven napjá"- ban, és ilyen áldozatok voltak a XX. század második világháborúja előtt és alatt az európai zsidók, korunk kollektív áldozatai, kiknek éposza még nem készült el.
Jaurés, Somogyi, Matteotti, ismételjük, nem áldozatok voltak. Többek, Lényegesen többek. Vértanuk.
Mártír volt Jaurés, a Béke fanatikus hőse, aki rendületlen maradt a militarizmus 1914-es világhullámzásában is, amikor pedig nemcsak a generálisok mutattak hajlandóságot a puskaporos hordók felrobbantására, hanem még egy Anatole France és egy Alfred Kerr is elvesztette a fejét.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal