Fülszöveg
Részlet a könyvből: Az utazás, előszó helyett
Idestova 35 esztendeje, katonakoromban jártam a Kárpátokban, amint mentünk ki a menetszázaddal, vagy jöttünk visszafelé szétverve, véresen, kiéhezve. De úgyis mentem rajta által, szinte magánosan, amint jöttem a frontról szabadságra, vagy mentem vissza szabadságról a frontra. Persze, már azelőtt is sokat hallottam, olvastam a Kárpátokról. Először is olvastam az elemi iskola könyveiben, tanultam róla az iskola falára akasztott térképen, ahol is a rektor pálcikája ronggyá nyűtte már egyes helyeken a hegyeket, a völgyeket, a folyókat és városokat.
De leginkább megragadt bennem Petőfinek híres és mindenki által nyilvánvalóan ismert verse: "Mit nekem ti zordon Kárpátoknak..." Tudom, hogy Pesten a Kárpátokról van elnevezve egy étterem, Kárpáti Zoltánnak hívják Jókainak egy regényhősét, a Kárpátok nevétől zengett ez az ország még akkor is, mikor úgyszólván már nem volt semmi közünk hozzá. Legfrissebb emlékem róla Illés Béla Kárpáti...
Tovább
Fülszöveg
Részlet a könyvből: Az utazás, előszó helyett
Idestova 35 esztendeje, katonakoromban jártam a Kárpátokban, amint mentünk ki a menetszázaddal, vagy jöttünk visszafelé szétverve, véresen, kiéhezve. De úgyis mentem rajta által, szinte magánosan, amint jöttem a frontról szabadságra, vagy mentem vissza szabadságról a frontra. Persze, már azelőtt is sokat hallottam, olvastam a Kárpátokról. Először is olvastam az elemi iskola könyveiben, tanultam róla az iskola falára akasztott térképen, ahol is a rektor pálcikája ronggyá nyűtte már egyes helyeken a hegyeket, a völgyeket, a folyókat és városokat.
De leginkább megragadt bennem Petőfinek híres és mindenki által nyilvánvalóan ismert verse: "Mit nekem ti zordon Kárpátoknak..." Tudom, hogy Pesten a Kárpátokról van elnevezve egy étterem, Kárpáti Zoltánnak hívják Jókainak egy regényhősét, a Kárpátok nevétől zengett ez az ország még akkor is, mikor úgyszólván már nem volt semmi közünk hozzá. Legfrissebb emlékem róla Illés Béla Kárpáti rapszódiája... s most, ahogy a kárpátok nyúlványai közzé beszáguld velünk a vonat, minden, de minden eszembe jut evvel kapcsolatban. Így érthető, hogy csak állok a folyosón és nézek ki az ablakon. Megvallom, hogy elég éles szorongást érzek. Hiszen úgy tudtam, olvastam térképen, versben és prózában, hogy a kárpátok "erdő koszorúzta bércek" de bizony, bércnek bérc, de az erdőket valaha valakik szinte végképpen letarolták. Furcsa érzés, tagadhatatlan. Nagy, idomtalan és suta hegyvonulatok, csupaszok, csak itt-ott vicsorítja ki a hegyek oldalán a kő a fogát, fatökök, amelyek már szinte korhadásnak indultak.
Vissza